[73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
Cars and houses are expensive and not every person can buy it. Nevertheless, loans are created to aid different people in such kind of hard situations.
2010.08.11 15:02 Dóri „38.rész
Kicsit azért ciki volt törölközőben végigvonulni a lakáson.
- Nickolas! Te mit műveltél odabent Lillyennel? - sipákolt.
- Pont azt! Nem magyarázkodok neked! - rángatta magára a nadrágját.
- De én a barátnőd vagyok! - hisztizett tovább.
- Csak voltál! Viszlát! - bújt bele egy fekete ingbe.
- Nick, ezt nem teheted! - figyelmeztette.
- Nem? Azt hiszem már megtettem! - hagyta faképnél Lisa-t.
Én az ágyamon ültem törölközővel körbecsavarva és gondolkodtam. Még mindig szeretem Nicket, de úgy látszik ő Lisáért jobban oda van.
Gondolatmenetemet a szobába belépő Nick szakította meg.
- Lil, ne haragudj, hogy nem mondtam el Lisa-nak, hogy ott vagy - ült le mellém az ágyra.
- Nem haragszom...a te dolgod - valóban nem volt bennem harag, csak egy kis csalódás.
- Lil...tudom, hogy te is azt érzed amit én...kérlek próbáljuk meg.
- Nickolas nem játszhatsz velem...különben is barátnőd van - emlékeztettem.
- Már nincs...Lillyen én szeretlek! - térdelt elém.
- Na mivan, ha nincs ló, jó a szamár is? - háborodtam fel.
- Lil...szeretsz? - nézett a szemembe.
- ...Igen - böktem ki.
- Akkor mi értelme egy házban külön élnünk? - húzott le maga elé a földre, mostmár egymással szemben térdeltünk.
- Nick...hiába szeretjük egymást, ha valaki úgyis közénk áll, ahogy eddig is számtalan alkalommal - érveltem.
- Lisa nincs többé és én csak téged szeretlek - simított végig arcomon.
- Akkor úgy gondolom, érdemes megpróbálni - mosolyodtam el és hevesen megcsókoltam Nicket, aki a szívében rejlő örömtől majd megfolytott ölelésével.
- A világ legboldogabb emberévé tettél! - felállt és engem ölbekapva kezdet el forogni, majd letett és megcsókolt.
Szívünk egy ritmusra dobogott...érzéseink leírhatatlanok...vajon bele lehet halni a túlzott szerelembe? Ha igen akkor mi épp haldokoltunk. Órákig csak öleltük, csókoltuk egymást. Úgy éreztem le tudnám élni mellette az életem, ő volna az az ember, akinek odaadnám a szívem...mert tudom, hogy vigyáz majd rá.
- Soha nem engedlek el - hadarta Nick két csók között.
- Ajánlom is! - kacsintottam kacéran.
- Te csak ne ajánlgas, mert bajok lesznek! - nyúlt az egyik párna felé, gonosz vigyorral.
- Nem mered! - néztem rá és a párnára felváltva.
- Fogadjunk? - vágta hozzám nagy lendülettel, de én sem késlekedtem és egy másik párnával viszonoztam, amiből végül párna csata lett.
Kifáradva dőltünk az ágyra egymást ölelve...épp megakartam csókolni Nicket, mikor Joe benyitott.
- Nick! Végre megtaláltalak! Lisa az összes cuccát összepakolva, szitkozódva hagyta el a házat...mi történt? - nézett megütközve ránk.
- Csak idejében észbe kaptam és elküldtem - Joe-hoz beszélt, de közben le sem bírta venni rólam szemét.
- És akkor ti most...öö - nézett rám és Nickre - ööö...
- Igen együtt vagyunk - fejeztem be a mondatot helyette.
- Aha...értem, akkor nem is zavarok tovább - kacsintott Nickre.
- Jól is teszed - az arcomon levakarhatatlan vigyor terült szét - A többiek mit fognak szólni ehhez? - kérdeztem, mikor Joe bezárta maga után az ajtót.
- Biztosan örülnek majd neked, így utólag rájöttem, hogy Lisa-t senki sem kedvelte, téged pedig mindenki imád - és, hogy ezt nyomatékosítsa egy apró csókot lehelt a homlokomra és átölelt.
- És nem zavar majd, ha az újságokban mindenki azt olvassa, hogy a házvezetőnő a barátnőd? - jutott eszembe.
- Nem zavar, és mostantól amúgysem házvezetőnő, hanem családtag vagy - mondandója közben végigcsókolt a nyakam minden részét.
- Biztos jó lesz ez így? - akadékoskodtam.
- Egyenlőre igen...
- Ezt , hogy érted? - vajon csak egy kis időre kellek neki, aztán elhagy?
folyt.köv.
вℓαcк_яαvєη_ℓovє” |
Neked is köszönöm :D, és igen valóban szabadulni akartam ettől a történettől, mert elvesztettem azt aki miatt elkezdtem mindezt. Nem volt többé aki inspiráljon. És természetesen nem vettem támadásnak :).
üdv: BlackRaven
|
Amikor először elkezdtem olvasni a történeted, az futott át az agyamon, hogy na még egy ilyen... bár ez a "Nick Jonas barátnőt keres" ötlet tetszett. Aztán kezdtem felvillanyozódni, amikor nem Lil lett a kiválasztott, hogy hátha ez most nem olyan lesz, hogy az első tíz percben összejönnek. Jó, jó, rövidre fogom :) Szóval, jó volt végre egy olyan történetet olvasni, ami nem tipikus sablon szerint fut, Nick nem az az angyali fiú, és nagyon érzelmes volt a dolog (jó értelemben), vagyis szépen írtad le a főhős fájdalmát, érzéseit, a benne lezajló dolgokat. Az írás vége, pedig -ha mondhatok ilyet, kimondottan tetszett, mert attól már falra mászok, hogy úgy van vége egy történetnek, hogy összeházasodnak. Mintha az garancia lenne arra, hogy onnantól kezdve boldogan élnek halálukig...
Egy tüske azért maradt bennem. Bevallom nemrég találtam rá a történetedre, úgyhogy nem mondhatom magam régi olvasódnak. Ezért nem tudom, hogy miért hagytad abba, miért ez lett a vége -bár sejtésem azért van. De ez biztos nagyon személyes, úgyhogy nem is firtatom. Viszont ez a rész olyan értelemben lett összecsapva a többihez képest, hogy ha már beteg, akkor azt nyilván régóta tudta, ezért jó lett volna ha folytatod még néhány rész ereéig, és ott leírod az érzéseit a betegséggel kapcsolatban, és hogy tudja, hamarosan végleg el kell szakadjon Nicktől. Persze megértem, ha esetleg már csak az volt a fejedben, hogy csak szabaduljak el ettől a történettől, mert valami rossz köt hozzá, vagy bármi, de szerintem így lett volna kerek, egész.
Remélem nem vetted támadásnak, mert mint leírtam, nekem tényleg tetszett az írásod, és látszik rajta, hogy szíved-lelked benne volt. Én is szoktam írni, ezért tudom, hogy milyen pokoli meló tud lenni, amellett, hogy mekkora örömet tud okozni! :) Szép munka.
|
Nagyon szépen köszönöm 
|
Szomorú és gyönyörű!!! Nagyon tetszett, nehezen bírtam felállni a gép elől! Elszomorodtam, hogy a főhős meghal, de nem is találhattál volna méltóbb befejezést a történetnek! Sok JB-s kitalált sztorit olvastam már a net-en, de a te irományod az első, ami kerek és áttekinthető, van eleje és vége és teljes mértékben leköti az olvasó figyelmét! Gratulálok a munkádhoz! A negatív kritikákat ne vedd a szívedre, igaz hogy az is szolgálhat építő jelleggel, már ha őszinte szívből ered és nem a féltékenység beszél az illetőből! Sok sikert! Olvasóddá tettél :)
Puszi:Sayuri
|
Pinkie
Leila1009
Egyet értek velük :D Szuper, és tényleg nehéz befejezni....
Én 4 történetet írok... :P Háát... Nagyon gratulálok. Szomorú, de szép. :) És én tudom az oldalad címét, ott is olvasok párat. :)
GRATULÁLOK!!!!:)
|
Kedves Raven(már ha szólíthatlak így)!
Nagyon szeretm a történetedet.Én régi olvasód vagyok.Lécci adj az oldalad címére valami rávezetést!!Nagyon szertném azt is elolvasni mert ez a kedvenc történetem és szerintem nagyon tehetségesen írsz. |
Kedves leila1009,
Köszönöm, hogy megértetted a mondanivalóm lényegét :D Úgy szólítasz ahogy jól esik, elvégre nem vagyok egy nagy valaki :D Örülök, hogy tetszett a történetem, és köszönöm, hogy végigolvastad :D
Most pedig haladóban van egy másik történetem az oldalamon, amit nem linkelek be, mert reklámnak számít :)
Bár nem JB-s, de körülbelül hasonlítanak a karakterek tulajdonságai :)
Boldog Új Évet Kívánok az olasóimnak!
Üdv: BlackRaven
|
Eggyet értek.Ez Raven története(már ha szólíthatlak így)És én is a régi olvasói közé tartozom.Szerintem gyönyörű befejezés egy történetnek és a vége a tanulság és örülök hogy befejezte mert tudod ezt a történetet pontosan 1 éve hagyta abba és rászánta magát az utolsó részre.És én megértem mert nekem is van(vannak)blogjaim és nehéz befejezést irni.
És Raven örülök hogy megirtad a végét:)Szomorú lett de ez így a jó.És a történeteid is jók ezek kritikák amiket irnak és remélem irsz még számos történetet Szia |
Kedves tinacska93,
Köszönöm a kritikádat, elfogadom, hogy te így látod (*ha)...ez is egy szempont. Ez az én történetem és szerintem úgy fejezem be, ahogy nekem tetszik.
Kíváncsi volnék a te történetedre (*ha írsz egyáltalán), hogy az milyen színvonalú, mert ha profi író vagy akkor elfogadom, hogy nekem állsz ezzel. Ha meg nem írsz, akkor meg se szólalj (bár szólás szabadság van) .
Szerintem el sem tudod képzelni, hogy mennyi munkám van ebben a történetben. És egyéni szociális probléma, ha neked tetszik a "boldogan éltek míg meg nem haltak" sablon. Nekem nem tetszik.
Nem tudom, hogy te a régi olvasóim közé tartozol-e, de a régi olvasóim tisztában vannak azzal, hogy miért maradt félbe a történet, és pont abból az indokból kifolyólag lett ilyen a vége.
Előbb informálódj és aztán gázolj bele mások lelkivilágába.
Köszönöm |
De mibe halt meg??mivolt a betegsége??? már bocsi de amilyen jó volt ez a töri úgy rontottad el a befejezéssel ezt csak úgy idedobtad mert már gondolom untad h mindenki mondja h fejezd már be vfolytasd v mert ők írtak v írni akartak hozzá hát ez szó szerint sz*r lett -.-" bocs csak őszinte vagyok legalább az utolsó részbe beletehettd volna "Lil szívét" :S |
Nagyon megható volt... én is sírtam... végissírtam. Sajnálom hogy meghallt. Én se öltem volna meg, de így lehet hamar befejezni egy történetet. De ezektől eltekintve nagyon jó lett és mégjobban örülök hogy befejezted :) |
Tényleg meghaltó... én is sírtam. Szegény... :'( Mondjuk nagyon sajnálom hogy meghalt. Én nem "öltem'" voltna meg. De attól még nagyon jó lett. És a végén az idézet is klassz. :) |
Án a végét végigzokogtam!!Olyan megható!!!Mért kelett meghalnia? |
43.rész/Utolsó rész
ZENE
Másnap....
Zaklatottan rontottam be Nick szobájába , ahol olyan látvány fogadott, ami eddig még csak meg sem fordult a fejemben...nem vettek észre, halkan becsuktam az ajtót és zokogva a földre rogytam...Hogy tehette ezt velem?? Ismét összetörte a szívem...azt hittem nem lenne képes erre. Mostmár tudom miért volt velem ilyen...Ó ha tudtam volna...Most mit tegyek? Menjek el? Rontsak rájuk?
Azt hiszem már semmit sem akarok tenni, nem szeret, őt választotta...
Felálltam az ajtó elől és átsétáltam a szobámba. Elővettem a szekrény mélyéről egy utazótáskát, majd a legfontosabb dolgaimat beletettem...ami nem volt túl sok. Az egész életem belefért egy táskába...szomorú...
Lépteket hallok...kopognak, de nem érdekel, tovább pakolok. Ismét kopognak, miért nem fogja fel, hogy ha nincs válasz, akkor nem vagyok itt.
- Lil, bejöhetek? - Nick hangja szűrődött át az ajtón.
- Nem...
Válaszom ellenére benyitott és az ajtóból dermedten nézett a bőröndre.
- Hova mész? - tette fel a fejében megfogalmazott kérdést.
- El... - csupán ennyi volt a válaszolm.
- Miért? - gondolatai egymást kergették.
- Még kérdezed? - meredtem rá.
- Mit tettem megint?
- Egy ágyban voltál az ápolónővel, rémlik? - flegmáztam.
- Én?? - kerekedett el a szeme.
- Nem... a szomszédnő - hagytam rá.
- Én az előbb még aludtam...Zara a közemben sem volt.
- Hiszen láttam, ahogy fekszetek az ágyon és ő simogat téged! - tört ki belőlem a sírás.
- Lil, jól vagy? Ilyen nem történt... Nem vagy lázas?
- Ne nézz hülyének...legalább ne állítsd be úgy, mintha őrült lennék! - kiabáltam hisztérikusan.
Szédültem, gyengének éreztem magam, de tisztán láttam a helyzetet, nem vagyok őrült.
- Lil, minden rendben? Sapadt vagy - dézett rám aggódva.
- Ne terelj! - kibaáltam...vagyis csak úgy tűnt...
Nick csak suttogást hallott és látta amint az ágy mellé rogyok, halálra vált arccal.
Számára minden lassított felvételen játszódott. Amint feleszmélt gyorsan mellém térdelt és könnyedén ölbe kapott, majd kivitt a kocsihoz és betett a hátsó ülésre, a kormány mögé ült és eszeveszett iramban a kórház felé hajtott. Én lassan ébredeztem, meglepve észleltem, hogy egy kocsiban vagyom, ami még meglepőbb volt, hogy Nick vezet.
- Mi történt? - hangom rekedt volt.
- Jajj úgy örülök, hogy magadhoz tértél! - fékezett le a kocsival - Elájultál...
- Mióta vagyunk úton?
- Még csak 7-8 perce - nézett rám aggódva és ismét elindult a kocsival.
- Hova megyünk?
- A kórházba...elviszlek kivizsgálásra.
- NE! Nem megyünk sehova! Fordulj vissza! - parancsoltam rá.
- Rendben, haza viszlek és kihívom a háziorvosunkat! - mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
Inkább hallgattam...csak addig míg vissza visz a házba. Amint megérkeztünk, felmentem a szobámba és megmostam az arcom hideg vízzel a fürdőszobában. Ajtócsukódás...
- Lil, mindjárt hívom az orvost, addig pihenj le - hallatszódott a hanja a szobából.
- Te nekem ne mondd meg, hogy mit csináljak és ne hívd az orvost, úgysem engedem, hogy megvizsgáljon! - makacskodtam.
- Elájultál, nem vagy olyan állapotban, hogy erről dönts! - mondta kissé idegesen.
- Mert ki vagy te, hogy beleszólj az életembe? - kérdeztem, immár én is idegesen - Már egy hete nem szólsz hozzám! Azt sem akartad, hogy meglátogassalak! Folyton Zarával voltál! Szerinted ez hogy esett nekem?
- A barátod vagyok és ne gyere nekem Zarával, mert semmi sem történt köztünk! - fakadt ki.
- Nem! Már csak múltidő! Te senkim sem vagy már!
- Nem? Talán már nem szeretsz? Valaki más miatt vagy ilyen? - jött közelebb.
- Igen! Más miatt vagyok ilyen! - kiabáltam.
- Szóval Zara nem hazudott! Mégis igaz, hogy megcsalsz! - jött felém fenyegetően.
- Micsoda? A kérdésedre a válaszom: Zara! Miatta vagyok ilyen! - csattantam fel.
- Megcsalsz? - ismételte meg a kérdést.
- Te csalsz meg! Hogy mersz meggyanúsítani? - löktem meg kezemmel a mellkasát.
- Nekem Zara mondta, te pedig most...vallottad be... - mondta vontatottan és meglepően higgadtan.
- Most mi van?
- Rájöttem, hogy mekkora egy barom vagyok, hogy hittem Zarának...- csapott a homra.
- Igen, egy hatalmas nagy barom vagy! Menj innen! - kerültem meg és a lehető legmesszebb álltam meg tőle.
- Fejezd már be! Én sem csaltalak meg. Nem tudom mit láttál...
- Hagyjuk...elegem van, nem is érdekel már ez az egész! Szerintem hagyjuk békén egymást! - fordítottam hátat.
- Mi az, hogy nem érdekel? Most, hogy kiderült, egyikünk sem csalta meg a másikat, már nem érdekel? - emelte fel a hangját.
- Tévedés volt ez az egész! - ismét szédültem - Tévedés volt az, hogy évekkel ezelőtt elmentem a koncertetekre és hogy aznap este beszéltem veled! Összetörtél! És azóta újra és újra megtetted! - mondtam zokogva.
Nick fejében lejátszódtak az események a múltban...de még mindig nem volt teljesen tiszta számára.
- Miért bántad meg? - pontosan nem tudta miért kérdezi, ha nem tudta miről van szó, de szomorúan közelebb jött, hogy megöleljen, ami félig sikerült is.
- Mert tönkre ment az életem! Nick...én beteg vagyok! - mondtam könnyes szemekkel, sosem akartam, hogy megtudja...
Arcán kétségbeesés suhant át. Kezdtem magam egyre rosszabbul érezni, így óvatosan Nickbe kapaszkodtam, karja simogatásával próbáltam leplezni igazi szándékomat.
- Micsoda? Mi a bajod? És mióta? - kérdezte, de én csak néztem szép arcát, már nem haragudtam... - Lillyen! Válaszolj kérlek! - rázott meg karomnál fogva.
Szívem már félrevert légzésem akadozott...tudom mi fog jönni. Egyetlen könnycsepp folyt végi az arcomon magányosan...
- Nick - súgtam karját markolva, ő pedig megtartott - Sajnálom - néztem fel rá kétségbeesve.
- Lil, ne ájulj el! Maradj velem! - nézett rám...
...de szemem már lecsukódott, testem összecsuklott...Nick biztosan ölelve térdelt le velem a szőnyegre, karjai közt tartva. Ujjait csuklómra fonva mérte gyenge pulzusom.
- Miért teszed ezt velem? - Nick könnyei útnak idnultak.
- "Because I Love You" - suttogtam rekedten.
Ez volt az a szívből szóló mondat, ami az első találkozásunk végén hangzott el, most ezek az utolsó szavaim.
Számomra megállt a világ körforgása...utolsó lélegzetvételeim, szívdobbanásaim égbekiáltóak voltak számára...zokogott elmúló életem fölött és sem Ő, sem én nem tehettünk már semmit.
Karjai között vált semmivé életem, kezem kicsúszott ujjai közül és egy fajó ítélettel halkan ernyedt a földre.
Nick már tudta, hogy én voltam az a lány...
"Úgy éljük az életet, mintha örökké tartana, mintha a halál valami olyasmi lenne, ami csak másokkal történik meg. Számunkra a halál csak egy elvont fogalom. Az emberek egész életükben olyanok, mint az alvajárók, azzal foglalkoznak, ami nem fontos, pénzt akarnak és hírnevet, irigyelnek másokat, és olyan dolgokért ügyeskednek, amikért nem érdemes. Értelmetlen életet élnek, és megfeledkeznek a lényegről. Csakhogy a halál nem elvont fogalom. Az az igazság, hogy ott áll a következő sarkon. Aztán egy napon, amikor az ember szokása szerint éppen alvajáróként sétálgat az utcán, egyszer csak jön egy orvos, és azt mondja: meg fogsz halni. És ekkor az álom hirtelen elviselhetetlenné válik, s akkor fölébredünk."
The End
|
NA NE MÁR PONT A LEGIZGIBB RÉSZNÉL AMIKOR KIDERÜL HOGY MI LESZ?LEGALÁBB EGY BEFEJEZŐ RÉSZ LÉCCY |
Részemről bocsi a szekálásért.Edinának igaza van. |
Figyeljetek!!!!!
Hagyjátok már békén BlackRaven-t!!!!!Szerintem is jó a történet, és kár lenne abbahagyni, de én legalább megértem!!!!!Ha nem akarja fojtatni akkor nem fojtatja!!!!Egyépként tényleg jó a töri dicséret érte!!!!! |
Én is egyet értek GaJoe val!Lécciii csak egyet!És tényleg kár lenne abbahagyni egy ilyen remek irományt! |
[73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
