[73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
13.rész
Jól kezdődött ez a reggel is..gondoltam magamban morgolódva. Már most nem volt kedvem ehhez a naphoz. De muszály volt végig csinálni. Ezért hát a kávé foltos pólóm átvettem egy feketére. Kimentem a konyhába, csináltam magamnak egy pirítóst, és messzire elkülönültem az ügyetlen Jonasoktól. Leültem a tv elé és a híradó nézése közben fogyasztottam el a reggelim. Valaki lehuppant mellém a kanapéra és elvette mellőlem a távirányítót.
- Most miért kapcsoltad el? - förmedtem Nickre.
- Mert zene csatornát akarok nézni! - vetette oda.
- De még nem volt vége a híradónak! - kaptam fel a vizet.
- És? Mostmár vége! - kapcsolt vissza arra a csatornára...és tényleg vége volt.
- Akkor nehéz lett volna kivárni azt a 2 percet?
- Igen! Nem a tiéd a tv!
- De a tiéd sem! - rántottam ki a kezéből a távirányítót.
- Add vissza! - vette ki a kezemből.
Ezután sorra kapkodtuk ki egymás kezéből a távirányítót. Amiből végül egy kisebb verekedés kerekedett ki. Kev és Joe szedett szét minket.
- Fejezzétek már be! - szólt Kevin.
- Ezt még visszakapod! - érintettem a számhoz az kezem, ami piros foltot hagyott az ujjaimon.
- Már megkapta...nem látod a homlokán a karcolást? - röhögött Joe öccsén, aki a karcolásból szivárgó vért törölgette.
Nick csendben, gyűlölködve nézett rám. Lehet, hogy most tényleg elvetettük a sulykot. De megérdemelte!
- Viselkedni fogtok? - kérdezte az idősebbik testvér.
Bólintottunk. Majd a szorító kezek lehullottak rólunk. Felálltunk a földről. És elindultunk...az volt a gond, hogy pont egy irányba, ami a fürdőszobába vezetett. Már az ajtónál tartottunk és dulakodtunk, hogy ki menjen be először. Nick ezt egy lökéssel elrendezte, miután én ezzel a földre kerültem. Bement az ajtón, és a tükörben vizsgálgatta a homlokát. Majd megmosta az arcát és kijött.
- Mit ülsz a földön? Nem hallottál még székről? - húzta az agyam Nick.
- Azért vagyok a földön, mert ellöktél te bunkó! - válaszoltam epésen.
- Én ugyan nem. Nem tehetek arról, ha még a saját lábadban is megbotlasz! - húzódott gúnyos mosolyra a szája.
- Utállak! - vágtam hozzá dühösen.
- Te is tudod, hogy ez nem így van.. - nyújtotta felém a kezét, a felsegítésem érdekében.
- Nem kell a segítséged! - löktem arrébb a kezét és feltápászkodtam a padlóról.
- Ha nem hát nem...- húzta vissza a kezét - Én most megyek mert van ennél fontosabb dolgom is...
- Mr.Fontosember - morogtam magamban sötéten és bementem a saját szobámba.
Vacsoráig ki sem mozdultam a szobámból. Zenét hallgattam, pihentem és Nicket szidtam magamban. Lassan telt az idő estig...
- Mindenki itt van? - tette fel a kérdést a Jonasok anyja.
- Még Frenkie, és Lillyen nincs itt! - válaszolt Kev.
- Veronica, szólnál Frankinek? Nick, te pedig Lilnek? - kérte meg őket Denise.
- Persze! - hangzott a válasz kétfelől.
Amíg Veronica elindult Frenkie-hez addig Nick az én ajtómon nyitott be...aludtam. A zenelejátszó bekapcsolva maradt. A könyv amit olvastam, a földön hevert. Én pedig egy párnát szorongatva aludtam az igazak álmát. Nick közelebb lépett az ágyhoz, és leguggolt mellém. A kócos hajam, kisimította az arcomból.Egy apró puszit adott a számra, betakart és kiment a szobából.
- Lil nem jön enni, mert nagyon fáradt és inkább alszik...- közölte Nick, miközben elfoglalta a helyét az asztalnál. Veronika már visszatért, Frankie-vel együtt.
- Rendben, akkor kezdjünk el enni!
Csendben zajlott a vacsora, majd lassan, mindenki elszivárgott a saját szobája felé. 1 óra múlva már mindenki aludt, kivéve Nick. Álmatlanul forgolódott az ágyában. Mikor megunta a forgolódást, kimászott az ágyából, és halkan az én szobám fel vette az irányt. Benyitott, és az ágyamhoz lépett. A nevemen szólított, mivel nem válaszoltam, meggyőződött arról, hogy mélyen alszok. Az ágy másik oldalára sétált, felemelte a takarót, és bebújt mellém. Közelebb húzódott a hátamhoz, és hátulról átölelt. Így aludt el.
Fény szűrődött be az ablakon. Reggel van, ideje felkelnem...gondoltam magamban. Kezemmel ledobtam magamról a takarót, de ekkor egy másik kézzel találtam szemben magam, ami kizárásos alapon nem az enyém volt. A derekamon pihent. Ledermedtem, hallottam ahogy a kéz gazdája szuszog. Kezét leemeltem magamról, és megfordultam. Az édesen alvó Nickel feküdt az ágyamban. Először meglepettséget, majd haragot véltem felfedezni magamban. Mit keres itt? Miért van az én ágymban?
Gondolatmenetemet az ajtóm nyitódása szakította meg...
folyt.köv.
вℓαcк_яαvєη_ℓovє |
12.rész
Megérkeztünk. Egy hatalmas házban szálltunk meg, amit külön erre a hétre foglaltunk le, így nem kellett szállodába mennünk. A földszinten volt a konyha, ebédlő, nappali, 3 szoba és egy fürdőszoba. Az emeleten pedig a nappali, amiből körbe 5 szoba és egy fürdőszoba nyílt. A szülők, Frankie és Big Rob lent alszanak majd. A többiek pedig rohantak, elfoglalni a legjobb szobát. Én rögötön lestoppoltam a fürdőszoba melletit. A fürdőszoba másik oldalán lévő szobát pedig Nick. Nick szobája mellet Veronicáé volt, mellete Joo-é, aztán Keviné, így be is zárult a kör. A közös helyiség pedig a nappali volt, az ajtók között 1-1 növény foglalt helyet, középen egy nagy kanapé és pár fotel, előttük pedig a Tv.
Bementem a szobámba, és elkezdtem kipakolni. Miután ezzel kész lettem, kimentem a nappaliba a többiekhez Tv-t nézni. Már minden helyen ültek, vagyis inkább terpeszkedtek. Mivel nem volt hova ülnöm, lehuppantam a földre...nem volt túl kényelmes, de ez is megteszi. Baseball meccset néztünk. Nagyban meredtem a Tv-re mikor érzem, hogy valami folyik a lábamra. Odanéztem, láttam h egy sugárban ömlik rám a ragacsos lé, az okozója pedig nem más volt mint Nick Jonas. Mintha villám csapott volna belém úgy felpattantam, és a kólától csöpögő nadrágomat néztem, ahogy mindenki más is. Vetettem Rá egy mérges pillantást, és fujtatva berontottam a fürdőszobába...ahol vízzel kezdtem el sikálni a két tenyérnyi foltot, ami egyre jobban csak irritálta a bőrömet. Miután láttam, hogy menthetetlen, elzártam a csapot, és elindultam a szobámba, átöltözni. Amint kiléptem az ajtón minden szem a vizes nadrágomra tapadt.
- Ha már a fürdőszobában voltál, illett volna a Wc-be pisilned. Pedig már azt hittem szoba tiszta vagy... - gúnyolódott Nick, amin felkaptam a vizet.
Mérgesen indultam felé. Mikor célt értem, kikaptam a kezéből, a még félig tele lévő kólás üveget, és az ölébe öntöttem a maradékot. Nick szitkozódva állt fel és a ragadós farmerjét vizsgálta.
- Ha a kanapén ülsz és pisilni kell, akkor legalább szólhattál volna a barátnődnek, hogy kísérjen ki a Wc-be. Azt hittem már nem félsz a klotyómanóktól... - vágtam vissza ugyan olyan gúnyosan, ahogy ő tette.
Amíg ő felfogta, hogy mi történik, addig bementem a szobámba, hogy megkeressem a fürdőköpenyem. Majd elmentem zuhanyozni...már rámfért a mai nap után.
Még neki sem kezdtem a vetkőzésnek, mikor Nick benyitott.
- Te mit keresel itt? Nem látod, hogy épp zuhanozni akarok? - förmedtem rá.
- De látom. És akkor mi van? - flegmázott.
- Akkor az van, hogy ki kellene menned! - tájékoztattam.
- És ha nem megyek? - jött közelebb.
- Én szóltam előre! - mondtam, majd lekaptam a polcról a sampont, a tetejét lehajtottam, és elkezdtem vele Nickre spriccelni. Nick meglepetten nézett magára, mikor tudatosult benne, hogy mit csináltam, kirántotta a kezemből a sampont, és mérgében a földhöz vágta. Karon ragadott és a zuhanyzó felé rángatott, majd ruhástól belökött. A jobb vállamat a kabin oldalához nyomta, hogy ne tudjak kijönni onnan. A zuhany rózsát felém irányította, és megnyitotta a hideg vízet. A víz cseppek áthatoltak a ruhámon és jéghidegen a bőrömhöz értek. Próbáltam szabadulni, de még csak a szemem se tudtam kinyitni a víz sugár miatt ami az arcomat is érte. Dideregve tapogatóztam, hátha meg tudom nyitni a meleg vizet. Nick látva kétségbeesett próbálkozásomat, megnyitotta helyettem, és ő is beépett a zuhanyból záporozó víz alá. Derekamnál fogva magához húzott, mellkasunk összeért. Éreztem a lehelletét az arcomon...egyre csak közeledett, majd ajkai az enyémhez értek, szorosan magához ölelt. Ellenkeztem, próbáltam ellökni magamtól, de a vágyaim felül kerekedtek az eszemen. Egyre hevesebben kapkodtunk egymás ajkai után.
- Nick! Ne! - szakítottam el az ajkaim az övétől.
- Miért ne? - fürkészte az arcom.
- Mert ez így nem helyes, és a barátnődtől csak egy ajtó választ el! - mondtam türelmetlenül és vártam, hogy távolodjon tőlem.
- És? Amiről nem tud az nem fáj... - állt még mindig ugyanolyan közel hozzám.
- Én viszont nem leszek Veronica pótléka! - tettem a tenyerem a mellkasára, és próbáltam eltolni magamtól, ami sikerült is, mert hagyta magát.
Kiléptem a zuhanyzóból, vissza se nézve kisétáltam a fürdőszobából, a szobámban pedig átöltöztem és az ágyra vetettem magam. Rövid időn belül el is aludtam. Reggel zajra ébredtem. Lementem a konyhába. Amit láttam az nem mindennapi. A Jonas tesók reggelit próbáltak csinálni :D. Közelebb mentem, hogy megnézzem, mit próbálnak épp odaégetni. De nem vettem észre h Nick előttem van. Pont felém fordult, de nem tudta befejezni a mozdulatsort, mert a kezében lévő bögre, beleütközött a vállamba, és a tartalma a fehér pólómra ömlött. Felváltva néztem a barna foltot a pólómon és az Ő barna szemét...A konyhában lévők, mind megdermedve nézték, mit fogok reagálni. De én csak elszámoltam magamban ötig és higgadtan megszólaltam.
- Bocs nem láttam, hogy előttem vagy.. - kértem bocsánatot. Nem akartam veszekedni kora reggel.
- Akkor máskor nézz az orrod elé! - nézett rám.
- Pedig még kedves voltam - motyogtam magamnak sötéten.
- Legalább már megvan a reggeli kávéd! - vigyorgott rám.
- Kösz! - szóltam vissza csípősen. Majd elmentem átvenni a pólómat.
folyt.köv.
вℓαcк_яαvєη_ℓovє |
11.rész
- Túl sokat képzelsz magadról! - próbáltam palástolni, azokat a jeleket, amiket az imént említett.
- Szeritem meg pont annyit képzelek magamról, amennyi vagyok! - símított végig ujjaival a nyakamon.
Beleborzongtam. Nem akartam, hogy játsszon velem. A nyakamat simogató kezet megfogtam, és eltávolítottam a testem közeléből, de az ujjai a csuklómra kulcsolódtak, és közel rántottak gazdájukhoz...talán túl közel. Szívem hevesen kalimpált, a levegőt is kapkodnom kellett, hogy el ne ájuljak ettől az érzelemlökettől. A fülemhez hajolt és belesuttogott..
- Jóéjszakát kislány... - arca az enyémhez surlódott, ismét az arcomba szökött vér.
Egy szó sem hagyta el a szám. Csak néztem ahogy sarkon fordul, és beszáll a liftbe. Amint etűnt, észbekaptam és én is elindultam. Dúltak bennem az érzelmek, és elmém ezenyi kérdés válaszáért kiáltott. Hazaérve, egyenesen a szobámba mentem és leültem az ágyra. Ez volt arról a napról az utolsó emlékem.
Legközelebb már csak reggel keltem fel. Eléggé fáradt lehettem, ha így kiütöttem magam.
Ma nem kellett bemennem, így hát addig lustálkodhattam amíg akartam. Dél körül kivetett az ágy, így hát összeszedtem magam, és elmentem vásárolni, de most csak egyedül...
Legalább 6 különböző boltban jártam, mire megvettem a cuccokat, amik megtettszettek, és már nem bírtam el többet. Hazamentem, és a tükör előtt próbágattam az aznapi termést. Lassan és unalmasan telt ez a nap. Már nem tudtam mit kezdeni magammal, ezért egy gyors zuhanyzás után le is feküdtem.
Másnap ismét a mobilom csörgésére ébredtem. Mike hívott (manager) hogy ma be kellene mennem, az álmosság, szinte rögtön eltűnt a szememből. Legalább nem fogok itthon unatkozni. Már pattantam is ki az ágyból, arcot és fogat mostam, felöltöztem, rendbeszedtem a hajam. Így már szalon képes voltam. A szüleim még aludtak, mivel szombat van, és nem kell enni dolgozniuk, ezért hagytam nekik egy cetlit, nehogy azt higyjék, hogy elrabolt egy perverz.:D
Mikor beértem, mint mindig, most is köszöntem a recepciósnak, aztán a kávé automata felé vettem az irányt, hogy legyen ami életben tart a mai napon. Akaratlanul is, míg fel nem értem a harmadikra, szememmel mindenhol őt keresetem, de hiába. Ez egy kicsit a kedvemet is szegte. Látni akartam. Hiányzott a hangja, az illata, a szeme, amit egy teljes héten át nem érzékelhettem, ugyanis, egyszer sem bukkant fel a folyosókon, vagy akár a stúdióm ajtaja előtt, de most azt sem bántam volna, ha egy pillanatig is láthattam volna az arcát. Egy teljes héten át dolgoztam úgy, még csak egy hírt sem hallottam róla. Ez már lassan bosszantóvá vált. Lassan eltelt a a hét.Az utolsó napon, nem kellett bemennem, nem is akartam. Annyira lehangoló volt, és mindez amiatt mert, nem láttam már egy hete.
Mikor a következő hét kezdődött, bementem, hogy felvegyem az első dalomat. Ma is a kávé automatánál kezdtem. Mikor a bejárat felé néztem, nagyot dobbant szívem...Ő volt. A lift felé igyekezett, de nem egyedül. Vele volt Veronica is. Mindketten vetettek rám egy pillantást, de egyikőjüké sem volt valami szívmelengető.
Felmentem a stúdióba, ahol már vártak rám. Mikor benyitottam, azt hittem rosszul látok.Nick volt bent a barátnőjével és a hangtechnikusommal beszéltek valamit. Felém kapták a fejüket...lehet, hogy valami fontosban zavartam meg őket.
- Jó reggelt Lil! - köszönt rám Phil.
- Neked is! - viszonoztam, de a másik két bent tartózkodó személy, bunkó módon nem köszönt, azért oda sem figyeltem rájuk.
- Akkor, elkezdhetjük? - kérdezte Phil.
- És ezek? - böktem a gerlepár felé, azzal a kezemmel amelyikben a kávé volt.
- Nem ezek, hanem ők! - javított ki Nick, és egy mozdulatta elvette tőlem a kávémat, beleivott, majd visszanyomta a kezembe.
- Kösz, mostmár inkább nem kell! - feleltem erős undorra a hangomban, hogy végre észrevegye magát.
- Lil, kezdünk! - szakította félbe a beszélgetésünket Phil.
- Megyek már! - indultam el a mikrofon felé.
1,2,3....Miközben felénekeltem a dalt, az üveg ablakon keresztül, a keverő pultnál álló Nicket szemléltem, mivel ő is engem nézett.
- Ez tökéletes volt Lil! - dícsért meg a hangtechnikusom.
- Köszönöm! - mentem vissza nagy mosollyal az arcomon melléjük. Ekkor nyílt az ajtó és Mike lépett be.
- Jó reggelt mindenkinek! - köszönt.
- Jó reggelt! - viszonoztuk.
- Lil, van egy kis munka a számodra, de látom már megbeszéltétek Nickel - nézett ránk.
- Asszem kimaradtam valamiből - néztem rá - Miről is van szó?
- Jonas turnéra mész, és helyettesíted az egyik gitáros lányt - közölte.
- Mi? Hogy én? És velük? - kezdtem - Neeeeeem! - nyújtottam meg, elutasítólag a választ.
- Nincs mese! - zárta le a témát.
- Rendben, mikor indulunk?- kérdeztem Nicktől, rá se nézve.
- Ma este! - mosolygott rám. ÁÁhh...az a mosoly, nem fogok kibírni vele egy egész turnét.
- Ilyen hamar? - kerekedett el a szemem.
- Igen, szóval mehetsz haza pakolni! - utasított Nick - És ne felejtsd el betenni a bőrönbe a kispárnád - tette hozzá gúnyosan,úgy hogy csak én halljam.
- De vicces vagy! - néztem rá összeszűkűlt szemekkel.
- Tudom, te viszont piros vagy - kacsintott rám.
- Pukkadj meg! - éreztem hogy ég az arcom, sarkon fordultam és haza mentem pakolni.
Anyuékkal, megbeszéltem mindent. Mielőtt felszálltam volna a gépre, a szüleim könnyes búcsút vettek tőlem. Majd a gépen elfoglaltam a helyem. Joe volt az utastársam, így hát az egész utat végigpoénkodtuk és elénekeltünk pár dalt. Nick és Veronica egy sorral hátrébb ültek, de ez engem nem zavart meg abban, hogy jól érezzem magam...
folyt.köv.
вℓαcк_яαvєη_ℓovє |
10.rész
Reggel telefon csörgésre ébredtem, nagy álmosan végre felfogtam, hogy az én mobilom csörög és fel kellene venni. Egy szemdörzsölés után meg is tettem. A managerem keresett, és délre a stúdióba hívatott. Még csak negyed 10 volt, nem kell sietnem, vissza fekszek egy kicsit. El is aludtam pár perc alatt.
Egy idő múlva felpattant a szemem, az órára néztem, fél 12 volt. El fogok késni!!
Ilyen gyorsan még soha nem készültem el...10 perc alatt már útra készen álltam. Próbáltam minél rövidebb idő alatt eljutni a stúdióba. Ez addig sikerült is amíg össze nem találkoztam a harmadik emelet folyosólyán, egy számomra most egyáltalán nem kívánatos személlyel.
- Szép napot kisasszony! - köszönt rám.
- Elállnál előlem? - kérdeztem ingerülten, mert pont az én stúdióhelységem ajtaja előtt poccolt, gitárjával együtt.
- Talán nem férsz el mellettem? - kérdezte gúnyosan.
- Hát mint látod, nem nagyon! - néztem rá sötéten.
- Akkor talán fogynod kellene! - talán arra céloz, hogy kövér vagyok? Ez bosszút kíván!
- Ott van Kevin! - mutattam jobbra, míg arra nézett lekapcsoltam a gitárját a hevederről, ami így a lábára esett.
- Ouch! - kiáltott fel. Fél lábon ugrálva, fájdalmas arccal szorongatta a lábfejét.
- További szép napot! - köszöntem el tőle, és bementem, az immár torlasz nélküli ajtón.
Odabent a managerem mindent elmagyarázott. Bemutatott a dalszöveg írómnak, és a hangtechnikusomnak. Ma feléneklek pár dalt, mindegyik más stílusú lesz, és azzal dolgozok majd tovább, amelyik a legjobban illik hozzám. Annyira élveztem ezt a munkát, hogy hamar elszállt az idő. Már fél 9 körül volt, mikor befejeztük. El is indultam haza felé. Mikor kiléptem az ajtón, kicsit féltem, mert sötét volt a folyosón, valószínűleg mi maradtunk túl sokáig. Elindultam egyenesen, hiszen folyosón vagyok. De ekkor lépések zaját hallottam magam mögött. Hátranéztem volna, de nem tudtam. Egy kéz tapadt a számra, a hátam falnak ütközött. Nagyon megijedtem. Nem láttam ki az. A faloz szorított. Próbáltam eltolni magamtól, de túl erős volt. A tehetetlenségtől, és az ijedségtől görcsös sírásba kezdtem...a kéz levált a számról, és már nem szorultam a falhoz...sírva rogytam a földre.
- Lily, jól vagy? - kérdezte suttogva. Az ismerős hang gazdája aggódóan megölelt.
- Nem! - sírtam tovább, és kutattam a fejemben...a hangot próbáltam egy arccal párosítani, de annyira megijedtem, hogy nem ment.
- Nem haragudj, nem volt szándékos! Nem gondoltam volna, hogy ennyire megijedsz majd! - mentegetőzött.
- Nick? - éreztem a parfümjét.
- Én vagyok, de ne sírj! - próbált nyugtatni, de én ettől csak dühös lettem.
- Hagyj békén! Eressz el! - szakítottam ki magam az öleléséből.
- Most meg miért vagy ilyen? Mondtam már, hogy nem akartalak megijeszteni! -háborodott fel.
- Pedig sikerült! - töröltem le a könnyeimet az arcomról.
- Mitől ilyedtél meg ennyire? - egyenesedett fel az előző guggoló pozíciójából.
- Attól, hogy sötét van és nem láttam ki vagy! - álltam én is fel.
- Miért? Ha láttad volna, hogy én vagyok, akkor hagyod magad? - jött közelebb.
- Hagyjál, nem akarok beszélni veled! - indultam volna el, de a karomnál fogva visszarántott. Én sem voltam rest, sípcsonton rúgtam, amitől elvesztette az egyensúlyát és hanyatt esett.
Ott akartam hagyni, de menet közben megbotlottam a lábában, és egyenesen rá zuhantam, kipasszírozva belőle az összes levegőt. Ő pedig kihasználta a helyzetet, fölém kerekedett. Szemünk kezdte megszokni a sötétséget, így láthattuk egymás arcát. Ujjaival kisímította a hajtincseket az arcomból. Megszólalni nem bírtam, még a helyzetet sem fogtam fel, olyan gyorsan történt minden. Perceken keresztül csak néztük egymást. De ebben megzavart a mobilom csörgése. Kihalásztam a zsebemből a hang okozóját és felvettem.
- Lil, merre vagy? - kérdezte anyu aggódó hangon.
- Még bent a stúdióban, most végeztem, épp most indulok haza - közben még midig Nick arcát fürkésztem.
- Rendben, akkor siess! És ne állj szóba idegenekkel! - figyelmeztetett.
- Igen anyu, nem fogok, és sietek, szia! - tettem le.
- Igen anyu... - parodizálta az előző mondantom.
- Leszállnál végre rólam? - kérdeztem már kapálózva, próbáltam kimászni alóla.
- Inkább leszállok, mert a végén még kárt tennél bennem! - felállva, leporolta a farmerje térdét.
- Öntelt bunkó! - tápászkodtam fel a födről.
- Kössz a bókot, Vadóc! - indult el a lift felé.
- Nincs mit! - én pedig a lépcső felé indultam, amiért Nick kérdőn nézett rám.
- Miért a lépcsőn mész, mikor van lift is?
- Mert, nem szállok be egy olyan liftbe, amibe te is benne vagy! - mentem tovább.
- Talán félsz? - mosolygott.
- Miért félnék? - kérdeztem félválról.
- Tudom, attól félsz, hogy az történik mint múltkor, és most nem tudnál ellen állni - kacsintott rám mosolyogva.
- Tévedsz! Azt hiszed, hogy egy lány sem tud érzelmek nélkül elmenni melletted? - hangom megvetően hangzott, pedig belül nem ezt éreztem.
- Tudom, hogy van olyan lány, de te nem az vagy! De ha mégis az vagy, akkor miért reszketsz mikor a közeledben vagyok? Miért pirulsz el lépten nyomon, ha mondok valamit? - lépett közelebb.
folyt.köv.
вℓαcк_яαvєη_ℓovє |
9.rész
Pont oda kerülök ahova nem kellene. Hogy fogom kibírni ezt az öntelt taplót? Az mégiscsak sok volt amit a liftben művelt. Remélem nem egy emeleten leszünk, különben megőrülök.
A nap további részét dalszöveg írással, és a szobám tisztává varázsolásával töltöttem, majd a fárasztó nap végén, aludni tértem.
Nick mutató ujja azon a gombon helyezkedett, amivel meg lehet állítani a liftet.
- Miért is akarsz tőlem távol lenni? - jött egészen közel.
- Mert egy nagy bunkó vagy! - fordítottam ismét hátat.
- Miért zavar ez téged? - suttogta szinte a fülembe.
- Mert zavar és kész! - vágtam vissza egy elég gyenge válasszal.
- Talán utálsz? - éreztem a lehelletét az arcomon.
- Az elég gyenge kifejezés! - háborodtam fel, de még én sem tudom, hogy min.
- Biztos vagy te ebben? - kérdezte, miközben az egyik kezét a csípőmre helyezte.
- Teljesen biztos! - egy kicsit megingott a hangom mikor keze melegét éreztem a csípőmön.
- Szerintem nem! - suttogta, miközben a másik kezével lassan, bal vállamra terelte a hajam - Érzem, hogy reszketsz - súgta a fülembe...éreztem, hogy ajkai súrolják a nyakam...beleborzongtam de neki ez sem volt elég...mintha villám csapott volna belém, mikor belecsókolt a nyakamba...
Lassan, a derekamnál fogva, maga felé fordított, és gyengéden a lift falához nyomott. Ebben a pillanatban, mintha azt sem tudtam volna, hogy ki vagyok, csak néztem rá...az ajkaira. Ami egyre közelebb kerül az enyéimhez, de ekkor bevillant az a cikk, amit neten olvastam. Félrekaptam a fejem, most vettem csak észre, hogy mennyire zihálok.
Nick látszólag mit sem törődve a történtekkel, megnyomta a gombot, és újra megindult a lift. A 7.-en kinyílt a lift, Nick két lépéssel már kint is volt, de megtorpant...visszafordult, félig bejött a liftbe, megnyomta a "földszint" gombot.
- Hölgyem! - lépett hátra egyet, majd intett egy viszlátot, és a lift bezáródó ajtaja elválasztott minket.
Alig bírtam felfogni a történteket. Barátnője van, és egy liftben velem akar kavarni? Minden fiú egyforma!
Rose háza felé vettem az irányt, hogy elmondjak mindent. Nem bírtam volna magamban tartani. Megérkeztem, de mielőtt kopoghattam volna, már ki is nyílt az ajtó. Rose-al találtam szemben magam.
- H..Hello! - köszöntem meglepődötten.
- Szia, ne kérdezd, válaszolok. Csak láttalak az ablakból! - és ezzel be is rántott az ajtón.
- Hova sietsz ennyire? - kérdeztem, mert a karomnál fogva húzott felfelé a lépcsőn.
- Mutatnom kell valamit! - mondta titokzatosan.
- De mit? - eléggé zavaros volt minden.
- Mindjárt meglátod! - nyomott le a számítógép előtti székre, és keresett valamit - Ezt olvasd el! - mutatott a monitorra.
" Friss hír!
Most kaptuk a hírt, hogy szemtanúink szerint Nick Jonas sokat időzött a Hollywood records liftjében, de nem egyedül! Azzal a lánnyal, akiről egy előző cikkünk is szólt,miszerint ő volt aki sírva távozott a Jonas villából. Vajon mi történt?"
- Fene! - csaptam az asztalra.
- Ez igaz? - kérdezte tágra nyílt szemekkel Rose.
- Sajnos igen - húztam a szám.
- És mi történt odabent? - faggatott.
- Semmi! - hazudtam, már kicsit sem fűllött hozzá a fogam, hogy elmeséljem neki.
- Egy liftben voltál egy ilyen jó pasival, és semmi sem történt? - nézett rám elkerekedett szemekkel.
- Ez miért olyan hihetetlen? - néztem rá felhúzott szemldökkel.
- Mert tudom, hogy oda vagy Nick-ért! - ami a szívén, az a száján..gondoltam magamban.
- Ez nem így van Rose, ez elég összetett, te ezt nem értheted! - próbáltam ködösíteni.
- Engem nem tudsz becsapni! - és milyen igaza van.
- Erről majd később beszélünk, most haza kell mennem - próbáltam kimászni ebből a kényelmetlen beszélgetésből.
- Rendben, de akkor tényleg elmondod mi volt? - kérdezte.
- El...persze, csak most valahogy nincs kedvem hozzá - ami igaz is.
Elköszöntem, és elindultam haza. Otthon leültem a gépem elé, és csak most merült fel bennem a kérdés, hogy Nick mit keresett a Hollywood recordsnál...
Egy kis filózás után, elolvastam a Jonas Brothers biográfiáját, ami már frissült, az utolsó látogatásom óta (ami 2 éve volt), és oda le volt írva, hogy ők is leszerződtek a Hollywood recordhoz.
- Ez az én szerencsém - csaptam a homlokomra.
folyt.köv.
вℓαcк_яαvєη_ℓovє |
8.rész
"....You only get one life to work it, so who cares if it's not perfect
I say it's close enough to perfect for me
Why should you hide from the thunder, and the lightning that you're under
Cause there ain't nobody else you want to be
If how your living isn't working, there's one thing that will help
You gotta finally just stop searchin'
To find yourself
You gotta scream until there's nothin' left
With your last breath
So here I am, here I am
Make'em listen
'Cause there is no way you'll be ignored
Not anymore
So here I am, here I am
Here I am
Here I am
The world better make some room
Yea move over, over
Cause your coming through
Cause your coming through
You gotta scream until there's nothin' left
With your last breath
So here I am, here I am
Make'em listen
'Cause there is no way you'll be ignored
Not anymore
So here I am, here I am
Here I am
Here I am
Here I am."
Befejeztem...tapsoltak és bíztatóan mosolyogtak.
3 hónappal később van, mikor bánatomat az éneklésbe folytottam, sokan ajánlották, hogy menjek el egy meghallgatásra, mert tehetséges vagyok. Nem is haboztam, most pedig itt vagyok 3 zsűri előtt.
- Jó lenne, ha leszerződtethetnénk a Hollywood records-hoz! - mosolygott rám a nő.
- Ezen a lapon megtalálsz minden információt, és most menj és beszéld meg a szüleiddel! - adta ide a féri az említett papírt.
- Köszönöm, viszont látásra! - köszöntem el.
Ez a szerződés, egy kis fényt hozott az életembe. Örültem, hogy énekelhetek, csak annak nem örültem ami miatt énekelni kezdtem. Ez egy fájó pont volt az életemben. Akik tudták, szóba se hozták, amiért én nagyon hálás voltam nekik.
Hazaérve, mindent elmeséltem a szüleimnek, és áldásukat adták a szerződésre. Nagyon örültem ennek a lehetőségnek. Ez mostmár mindenről el fogja terelni a figyelmemet. Felmentem a szobába, és magam sem tudom miért, de amint megláttam a polcomon az egyik Jonas Brothers CD-t, belém hasított a tudat, hogy már 3 hónapja semmit sem tudok róluk. Leültem a gép elé, és infókat kerestem róluk, de ez így nem helyes...inkább csak róla. Tudni akartam, hogy mi történt vele három hónap alatt. Írtak arról, hogy most minden idejüket új számok írásával töltik, de írtak a társkeresőről is.
"...Riporterünk látta, amint egy lány sírva távozott a Jonas villából. A lány kilétéről, nincsenek információnk, de valószínűleg, ő is a társkereső miatt volt a Jonas rezidencián..."
Benne vagyok az újságban, és még én sem tudtam róla. Írtak még Veronica-ról is, aki még mindig Nick barátnője.
Többet nem is akartam tudni, ennyi elég volt. Kikapcsoltam a gépet, és hozzá láttam a dalszöveg íráshoz. Már úgyis rámfért, hogy kiírjam magamból a szomorúságot. Miközben írtam, az Ő képe lebegett a szemem előtt. Lehet nem kellett volna utána kutakodnom, és akkor nem lenne bennem ez a nem szűnő fájdalom. Késő van, ideje lefeküdnöm. Lezuhanyoztam és bedőltem az ágyba...csak most érzem, hogy milyen fáradt is vagyok...nyomban el is aludtam.
Reggel izgatottam ébredtem. Ma van a nagy nap. Bemegyek a Hollywood records-hoz és aláírom a szerződést. Amint ez átfutott az agyamon, el is kezdtem öltözni. Majd lementem reggelizni.
- Jó reggelt! - köszöntem anyunak.
- Neked is kicsim! - mosolygott rám.
- Reggeli után van egy kis dolgom, és ha nem gond akkor nem jövök haza ebédre sem, mert szeretnék átmenni Jasmine-ékhez - tájékoztattam anyát.
- Rendben, és hova mész? - kíváncsiskodott.
- Először elmegyek aláírni a szerződést, azután a lányokkal elmegyünk vásárolni - hadartam a mai programot.
- Pénz van nálad?
- Van, de mostmár indulok - fejeztem be a reggelit.
- Jó légy és ne maradj sokáig! - hangzottak az anyai tanácsok.
- Meglesz - és már el is mentem.
Nem volt kedvem taxival menni, így hát gyalog tettem meg az utat a stúdióig. Bejelentkeztem a recepciónál, ahonnan felküldtek a 3. emeletre. Bementem az említett ajtón is, minden simán ment. Azt mondták, hogy ha majd hívnak ha mennem kell, addig szereznek nekem, egy dalszöveg írót, és egy managert. Miután végeztem, elköszöntem és a lift felé tartottam. Megnyomtam a hívó gombot, és fél perc múlva meg is érkezett a lift a 3.emeletre, de nem üresen. A szívem majd kiugrott a helyéről, de nem akartam, hogy akárki is hülyének nézzen, így hát beszálltam.
- Szia Vadóc! - köszönt rám - Hanyadikra? - kérdezte nagy nemtörődömséggel.
- Szia! - a köszönésem elég vérszegényre sikeredett - A földszintre - mondtam.
- Onnan jövök, szóval most inkább tovább megyek a 7. emeletre, ha nem gond a kisasszonynak - mondta gúnyosan.
- De tapló vagy! - vágtam hozzá összeszűkűlt szemekkel.
- De azért tetszem? - kérdezte szemtelenül vigyorogva.
- Te lennél az utolsó ember, aki tetszene nekem! - éreztem, hogy vörösödök.
- Akkor miért pirultál el? - jött közelebb.
- Mert meleg van, de nem indulnánk végre? - próbáltam terelni.
- Talán sietsz valahova? - nyomta meg a 7-es gombot.
- Igen! - mondtam mogorván.
- Szabad megtudnom hova? -kíváncsiskodott.
- Jó messzire tőled! - fordítottam hátat neki.
Erre a mondatra megállt a lift...megfordultam.
folyt.köv.
вℓαcк_яαvєη_ℓovє |
7. rész
Mikor hazaértem, beültem egy kád forró vízbe. Szükségem volt valamire, ami melegíti fázó testemet. Megint a 2 éve történt beszélgetés férkőzött a gondolataimba. Soha nem tudom elfelejteni. Rajongtam érte! És most itt vagyok megint, ahonnan elindultam. Ugyan olyan mint 2 éve, de valami megváltozott. Most jobban bántanak a szavai, mint 15 éves fejjel. Minden amit mondd, bántólag hat rám. Csak játszik velem. Nem is sejti, hogy ki vagyok. Nem tudja, hogy mit vesztettem azon az éjszakán. Félek szeretni, félek, hogy megbántanak, és attól félek a legjobban, hogy ez kiderül, védtelen leszek mindenki ellen. Kívülről Vadócnak látnak, de ha belelátnának a lelkembe, abba, hogy mi zajlik bennem, attól félek kinevetnének. Ha arra gondolok, hogy mi történik velem, mikor a közelében vagyok, könnyek gyűlnek a szemebe. Hiába ilyen velem, nem tudom utálni...de szeretni se merem. Már csak egyetlen esélyem van arra, hogy meggyőzzem, én vagyok neki a megfelelő. De ehhez nincs elég bátorságom, az eszem győzedelmeskedik a szívem fölött, miszerint az utolsó esélyt is elszalasztom, és eltaszítom magamtól.
Szomorúan megtörölközöm, és elmegyek aludni. Holnap lesz a döntő. Ez a gondolat nem hagyott aludni, egészen hajnali egyig, lecsukódtak a szemeim...
Valami bántja a szemeimet, résnyire kinyitom. Vakító fény szűrődik be az ablakon. Reggel van... Szívem elnehezedik, és Nick arcát látom magam előtt. Már nem vagyok álmos, kikelek az ágyból. Az órára pillantok, delet mutat. Ideje összeszednem magam. Ma valahogy, egyik ruha sem tetszett amit felpróbáltam. Ezért áthívtam Rose-t, hogy segítsen.
Látta rajtam, hogy valami bánt, de nem feszegette a témát. Szép csöndben készülődtem. Rose egy halvány rózsaszín térdigérő ruhát választott, de mondtam neki, hogy ez nem az én stílusom. Végül egy tapadós, fekete farmer választottunk, fekete converse cipővel, és fekete toppal. Kicsit sötét volt az összeállítás, de legalább tükrözi a lelkiállapotomat. A hajamat Rose vasalta ki. Közben pedig kisminkeltem magam. Egy kis parfüm, és indulásra készen álltam. Most kezdtem csak igazán izgulni. Hívtam egy taxit. És a Jonas villához vitettem magam, ugyanis odabent zajlik le a döntő. Kifizettem a taxist, majd csaktakoztam a már ott álló lányokhoz. Mikor mind a tizen összegyűltünk, Nick nyitott kaput, és bevezetett minket. Mikor megláttam a mosolygós arcát, az én szám is mosolyra görbült.
A 11 terítékkel előkészített ebédlőbe vezetett minket. Ő az asztalfőre ült, mi pedig a névvel ellátott székünkre. Én a tőle legmesszebb eső helyet kaptam.
- Örülök, hogy mindannyian eljöttetek! Külön köszönöm azoknak akik már kiestek a versenyből! - kezdte - Tudom, sokan mindent megtettetek, hogy elnyerjétek a tetszésemet, de vannak olyanok is akik nem... - most nem nézett senkire, csak maga elé - De végülis döntöttem, nem volt könnyű. De azt hiszem hozzám való. Megnyílt előttem, és ezért hálás vagyok neki - a lányok nagy sutyorgásba, és találgatásba kezdtek.
Miközben beszélt, 10 pár szempár vizslatta az arcát, köztük az enyém is.
- Végül úgy döntöttem, hogy a barátnőm Veronica lesz! - jelentette ki.
Míg a kiválasztott ezt megpróbálta felfogni, addig Nick szétnézett és mindenki szemében hitetlenkedést látott. Kivéve az enyében, az én szememben gyülekező könycseppeket, és fájdalmat látott. Rámnézve felállt.
- Kérlek, csöndesedjetek el. Úgy látom Lillyen mondani akar valamit! - nézett még mindig, mindenki szeme rámszegeződött. Én is felálltam, kezembe vette a pezsgős poharat...
- Sok boldogságot! - mondtam elcsukló hangon, magasra emelve a poharat.
Erre a mondatra, a székek megcsikordultak, és mindenki felállt.
- Sok boldogságot! - mondták kórusban.
Veronica pedig odasétált Nickhez, megölelte, és megcsókolta.
Azt hittem a szívem szakad meg. Meg sem próbáltam! Én nem akartam ezt! Akkor miért fáj mégis? A könnyeim utat törtek maguknak, hogy végigszáguldjanak az arcomon és a földre hulljanak halk koppanással. A szívem indulásra késztetett. Futottam ahogy csak bírtam, ki az ebédlőből, ki a házból, el arról a környékről! Közben tudatosult bennem, hogy mégis mertem szeretni, de újból fájdalmat okoztam magamnak...
Hazaértem, felmentem a szobámba, becsuktam az ajtót, a földre vetve magam eszeveszett zokogásba kezdtem. Szeretem Őt! És hagytam, hogy másé legyen!
A könnyeket letörölve az arcomról, a CD lejátszóhoz mentem, és válogattam az albumok között. A Camp Rock-ot választottam. Betettem, kiválosztottam egy számot és megnyomtam a play gombot.
Halkan szólt a zene, én pedig énekeltem :
" They tell you a good girl is quiet, that you should never ask why
Cause it only makes it harder to fit in
You should be happy, excited
Even if you're just invited
Cause the winners need someone to clap for them
It's so hard just waiting in a line that never moves
It's time you started making your own rules
You gotta scream until there's nothin' left
With your last breath
So here I am, here I am
Make'em listen
'Cause there is no way you'll be ignored
Not anymore
So here I am, here I am
Here I am
Here I am...."
folyt.köv.
вℓαcк_яαvєη_ℓovє |
6.rész
Nick elment áltöltözi, mire végzett, addigra én is sorra kerültem. Míg leért a kertbe vezető ajtón, addigra át is vedlettem a bikinibe. Mikor ő kilépett az ajtón, én a az öltöző kabinból távoztam. Megakadt egymáson a szemünk. Fürdőgatya volt rajta...az a felső test...egész nap tudtam volna bámulni. Neki pedig rögtön szemet szúrt, hogy rajtam van az a bikini, amiről Joe-éknak beszélt. De azt is észrevette, hogy elég feltünően bámulom. Rám kacsintott...ettől én olyan vörös lettem mint egy rák. Hiába volt közöttünk legalább 10 méter távolság, ő ezt tökéletesen látta, amin el is mosolyodott. Majd beugrott a medencébe, és odaúszott a lányokhoz.
Én nem mentem bele a vízbe. Csak leültem a medence szélére és belelógattam a lábam. Néztem, hogy a többiek mit csinálnak. Két lány nyakában 1-1 lány, akik próbálja a másikat belökni a vízbe. Nem félnek segítségül hívni a kezüket a másik haja ellen. Nick-et látszólag nem zavarja, hogy cicaharc van...szerintem még élvezi is a látványt.
Magam előtt néztem a víz apró hullámait, ahogy megtörik rajta fény...annyira szép...néztem egy ideig, majd felpillantottam, de Ő nem volt ott. Jobbra néztem, nem láttam sehol, majd balra...épp leült mellém...
- Miért nem jössz be a vízbe? - arcomon éreztem a tekintetét, de nem néztem rá.
- Nincs kedvem... - hazudtam.
- De így meg napszúrást kapsz!
- Miért érdekel, hogy mi lesz velem? - néztem rá, ami nagy hiba volt részemről, a vizes teste, vonzotta a szemeimet. És azok a barna szemek, amikért lányok milliói rajonganak.
- Azért érdekel, - ült közelebb - mert a házunk kertjében vagyunk - egyre jobban csökkent közöttünk a távolság - és ha bármi bajod esik - már olyan közel volt hozzám, hogy éreztem parfümjének illatát, és hallottam, ahogy veszi a levegőt. Szinte már szédültem a közelségétől - azért engem vonnak felelősségre! - mosolyodott el gonoszan, a következő pillanatban pedig már bele is lökött a medencébe.
- Ez mire volt jó? - kérdeztem dühösen, mikor felbukkantam a víz alól.
- Arra, hogy ne kapj napszúrást! - mosolygott.
- Nem kell félteni, tudok vigyázni magamra! - morogtam.
- Én ebben nem lennék olyan biztos! - ugrott be a medencébe és felém közelített.
- Ne merj közelebb jönni! - figyelmeztettem.
- Miért? Mi lesz akkor ha közelebb megyek? - indult meg felém.
- Akkor...akkor... - próbáltam kitalálni valamit, de nem ment.
- Akkor mi lesz? - kérdezte, már a közvetlen közelemből, és várta mit nyögök ki végre.
Egy szó sem jött ki a számon. Zavarban voltam, arcomba szökött a vér, a szívem heves dobogásba kezdett. Ő pedig csak nézett az ellenálhatatlan szemeivel.
- Nick! Nick! - hívogatták a lányok, amint megláttak vele - Gyere már!
- Azt hiszem hiányolnak a lányok - mosolygott még mindig - lesz időd kitalálni, amit mondani akartál...szia szivem - kacsintott rám újból.
- De én ne... - kezdtem, de Nick a számra helyezte a mutató ujját, ami hallgatásra késztetett.
- Nincs semmi de! - majd hátatfordított és odaúszott a többiekhez.
Magamban töltöttem a maradék fél órát. Közben próbáltam magamhoz térni lányos zavaromból. Miután ez sikerült, szememmel Nicket kerestem, de ő már sehol nem volt.
Helyette Kevint és Joe-t pillantottam meg. Ahogy a medencéhez értek, a lányok nap csöpögéssel és trappolással mellettük termettek. Én meg szép komótosan kimásztam a medencéből...ők addig elkezdték.
- Mielőtt elkeserednétek, hogy csak 5 lány jut tovább, jelzem, hogy a bikini ajándék - kezdte Joe, mire a lányok örömujjongsba kezdtek.
- Most pedig felolvasom a tovább jutók nevét! - mondta Kev - Melissa, Katie, Ann, Veronica, Vadócka - ért oda hozzám Kevin, és nekem is átnyújtott egy cetlit, nagy mosoly keretében.
Akik nem jutottak tovább, rögtön megrohamozták Joe-t és Kevint, hogy járjanak velük. Ők persze nagy ellentmondás közepette távoztak. Addig én elmentem átöltözni. Miután végeztem végig néztem a kerten, és elindultam haza...
folyt.köv.
вℓαcк_яαvєη_ℓovє |
5. rész
Ma van a válogatás napja...feszült vagyok...visszagondolok arra az időre, mikor még rajongó voltam...régen volt...és mégis, most is bujkál bennem valamiféle rajongás a Jonas Brothers iránt. Most gondolok csak bele, hogy egy sztárral leszek egy helyiségben. De ha arra összpontosítok, hogy ez Nick Jonas lesz, rögtön inamba száll a bátorság...pillangók röpködnek a gyomromban...végig fut rajtam a hideg, megborzongok, majd bizsereg arcom. Mért van ez? Hisz utálom! Vagy csak magamnak akarom ezt bemesélni? Nem tudom..." a szív útjai kifürkészhetetlenek..."
Csörög az órám...jelzi, hogy készülődnöm kell. Megnézem, hogy megszáradt-e már a ruhám, ami a selejtezőn volt rajtam. Csinos akartam lenni...Lehet, hogy Rosenak igaza van, és mégis szeretem? Nem, nem, nem és nem! Biztos téved! Nem is akarok ezzel foglalkozni. Inkább felöltözök...Kivasaltam a hajam, kihúztam a szemem, spirál és egy kis szájfény.
Késésben voltam, elkezdtem rohanni. Az előszobába még egy kis parfümöt magamra permeteztem, de utána már nem akartam futni, nehogy leizzadjak, így hát sétáltam.
Mire odaértem a lányok lenézően néztek rám, Nick pedig dühösen.
- Fél órát késtél! - mondta hangosan, hogy mindenki hallja.
- Tudom, elnézést! - közben majd kiugrott a szívem a mellkasomból. Megint itt állok vele. Hihetetlen érzés volt. Azt hittem rögtön elájulok...
- Nem zavar, hogy nem tudtuk miattad elkezdeni? - kérdezett.
- Nem! - vágtam hozzá a választ flegmán.
- Áhh, szóval te vagy Vadóc...akkor állj a sor végére! Te leszel az utolsó! - parancsolt rám.
Én pedig a sor végére slattyogtam. Már bántam, hogy eljöttem...ráadásul Vadócnak nevezett...Miért?
Egyébként egy ház kertjében voltunk. A napernyő alatt egy asztal két oldalán két szék terpeszkedett, ezek a tárgyak a medence mellett foglaltak helyet. Nick ült az egyik széken, vele szemben pedig az, akit épp odahívott a tíz lányból, beszélgetésre. A kezében egy stoppert tartott. Minden lánynak 5 perce volt arra, hogy elmondja azt amit fontosnak tart. Nick minden 5 perc után felpillantott rám. Miért csinálja? És én miért vagyok zavarban?
Míg ezen godolkodtam, rám került a sor...
- Lillyen, te jössz! - szólt Nick.
- Megyek már!
- Ülj le, lesz 5 perced, hogy elmondd magadról azokat a dolgokat, amiket úgy gondolsz, hogy tudnom kell - tájékoztatott mikor odaértem.
- Felfogtam! - vetettem le magam a székbe.
- Akkor indítom a stoppert - a mondattal egyhuzamba meg is nyomta a gomot. Én meg csak ültem, makacsul hallgatásba burkolózva.
- Ezt mind tudnom kell? - kérdezte gúnyosan, a semmire célozva. Erre a mondatra felnéztem rá...ő eddig is az arcomat nézte. Találkozott a tekintetünk. Összezsugorodott a gyomrom, gombóc keletkezett a torkomban, éreztem hogy elpirulok.Fájdalmat tükrözött a tekintetem, amint a 2 éve történt beszélgetés eszembe jutott. Ez a helyzet is hasonló, de én 2 éve már elmondtam amit, el akartam. Itt csak az a különbség, hogy mostmár tudok angolul. Nicknek lassan, de biztosan tűnt el az arcáról a gúnyos mosly.
- Bocs, nem akartalak megbántani - nézett még mindig rám.
A stopper elkezdett pittyegni, de mindtha észre se vettük volna. 9 pár szemet ézreztem a hátamon. Tudtam, hogy lesik minden mozdulatunkat...ez kezdett kicsit feszélyezni, inkább félrekaptam a fejem. Erre a mozdulatra Nick is feleszmélt, majd kikapcsolta a stoppert és felállt.
- Lányok, gyertek ide! - szólt Nick, a következő pillanatban 9 lány vette körül - 2 óra múlva 5 lány kap 1-1 időpontot. De addig is, találtok abban a dobozban különféle bikiniket! - az asztal mellett lévő dobozra mutatott - Ha átöltöztetek, - itt pedig egy kis öltöző kabin felé mutatott - akkor mehettek medencézni! Jó szórakozást! - ahogy befejezte, lányok sereglettek a doboz felé, majd egymás kezéből kitépkedve a szebbnél-szebb bikiniket, rohantak az öltöző felé.
Miután feloszlott a lánysereg, én is odacaplattam a dobozhoz, és kivettem az utolsó bikinit. Fekete volt, rajta strasszkőből kirakott szivecske. Egy a bikini felső jobb oldalán, és egy a bikini alsó elején. Miután sorrakerültem, én is átöltöztem.
Nick eközben már a házban volt és 2 bátyjával beszélgetett...
- Eddig minden simán ment - jelentette ki Nick.
- Csak majdnem! - mondta Joe - Hallottuk ám, hogy a Vadóc nem volt hajlandó beszélgetni veled! - kárörvendett.
- Az most mellékes...Kíváncsi vagyok, hogy ki veszi fel azt a bikinit, ami nekem a legjobban tetszett. Az volt a legegyszerűbb és legszebb darab. A többi pedig, csak túlbonyolított, színes fürdőruha - merengett.
- Gondolom nem azért jöttél, hogy ezt megoszd velük. Mit szeretnél? - nézett gyanakodva Kevin.
- Most átveszem a fürdőgatyám, kimegyek medencézni a csajokkal. Másfél óra múlva bejövök, mondok 5 nevet, ti pedig odaadjátok az időpontokat. Rendben?
- Miért mi? - hisztizett Joe.
- Mert a sajt kerek és lyukacsos. Szóval, megint megkérdezem. Rendben? - nézett bizakodva két bátyjára.
- Rendben, számíthatsz ránk! - varázsolt mostolyt az arcára Kev.
- Te csak beszélj a magad ne... - mondta Joe, de nem jutott a végére, mert egy erős hátbavágás félbeszakította.
- Joe is egyetért - mosolygott tovább Kevin.
folyt.köv.
вℓαcк_яαvєη_ℓovє |
4.rész
Mire odaértünk, már egy egész lány sereg állt ott.
- Lil, figyelj! Egyenként fognak titeket behívni, és aki megfelel annak adnak egy időpontot…a szerencséseknek akkorra kell visszamenni. De csak 10 lány kap időpontot! – tájékoztatott Rose.
- Hú, hát az nem túl sok…Miért? Csak 10 pasi van? – érdeklődtem.
- Hát, valójában 10 sincs…igazából csak 1 van, de jó pasi, ne félj! – tette fel a kezét védekezően.
- Csak 1? Ezzel a sok lánnyal csak 1 pasiért versengünk? – hülledeztem.
- Igen, de a selejtező végén csak 10 lány marad… - tette hozzá Rose.
- Jólvan…semmi pánik! – nyugtattam magam.
- Na én megyek! Sok sikert! – és már el is húzta a csíkot, mielőtt újabb kételyem támadna.
Elkezdték behívni a lányokat. Már eltelt másfél óra, de én még mindig kint ácsorogtam 20 lánnyal együtt..
Közben 40 perc elteltével..
- Már megvan 9 lány! – sóhajtott nagyot Kevin.
- Figyelj Melissa, ugye így hívnak? – szólt a 9. kiválasztott után Joe.
- Igen, Melissa vagyok – mosolygott.
- Akkor jó, hívd be a következőt, mindegy, hogy kit! – kérte meg Joe.
- Már csak egy lány van kint – nézett a fiúkra.
- Ajjaj, hívd be! – küldte el a lányt Joe.
- Ha megfelel ez a lány, ha nem akkor is ő lesz a 10. , mert nincs több lány – közölte Kev.
- Bizony! Na jön is…
Beléptem az ajtón, becsuktam magam mögött, közben köszöntem, és megfordultam. Azt hittem káprázik a szemem. A Jonas Brothers két idősebbik tagja ült az asztalnál. Képek, szavak, gondolatok száguldoztak a fejemben a két éve történt beszélgetésről. Elsápadtam…
- Felteszünk pár kérdést, rendben Lillyen? – kérdezte Kevin.
- Rendben – foglaltam helyet az asztal másik oldalán.
- Mit szeretsz Nickben? – kezdte Joe.
- Semmit… - mondtam keserűen, közben Joe jegyzetelt, de erre felkapta a fejét.
- Akkor miért jelentkeztél?
- Nem én jelentkeztem, és nem tudtam, hogy Nickről van szó! – magyaráztam.
- De ugye tudod, hpgy nem lehet visszalépni? – kérdezte Kev.
- Tudom…
- Akkor még csak nem is vagy rajongó? – Joe próbált tisztán látni…mert elég zavaros volt ez neki.
- Régen az voltam. Csak valaki miatt elment a kedvem a rajongástól – válaszoltam.
- Rendben, nem feszegetem tovább a dolgokat, de ha nem haragszol, itt az időpont – nyomott a kezembe egy fehér cetlit.
- Köszi - majd távoztam, magam után becsapva az ajtót.
- Hú, hát ez nem volt semmi – bámult utánam Kev.
- Kis vadóc, amilyen szép, olyan heves is – mosolygott Joe.
- Nick nem fog örülni – néztek össze.
Közben én nem haza felé indultam, hanem a két barátnőm felé vettem az irányt. Mikor odaértem Jes nyitott ajtót.
- Miért nem mondtátok, hogy Nickről van szó?
- Mert akkor nem mentél volna el! – bökte ki Jes.
- De tudtátok, hogy mi a helyzet! – kiabáltam.
- De te még mindig szereted! Ha meg nem kaptál időpontot, akkor mit aggódsz? – borult ki Rose.
- Én csalódtam Nickben, és az időpontról ennyit… - meglobogtattam előttük a fehér cetlit, amin egy holnaputáni időpont volt.
- O-ó, baj van Rose! Fuss! – mondta Jess és elkezdtek sprintelni a nappaliba, majd vissza a szobába. És ott párnacsatába torkollott az üldözés…:D
Közben Jonaséknál…:
Joe és Kevin hazafelé már kitaláltak vagy 10 féle bocsánatkérő szöveget, de egyik se volt jó. Hazaértek és Nick szobája felé vették az irányt. Bementek a nyitott ajtón. Nick a gépe előtt ült, a 10 tovább jutottat nézte.
- Sziasztok! Hogy ment? – fordult feléjük Nick.
- Tök jól! – vigyorgott Kevin.
- Tökéletesen! – csatlakozott Joe.
- Ajjaj, ez nem hangzik jól…Nektek semmi sem sikerült hibátlanul…Mit szúrtatok el? – gyanakodott Nick.
- Hát, az úgy volt…hogy becsúszott egy vadóc… - mindent elmeséltek Nicknek.
- Hű…ez akkor nem lesz könnyű – túrt bele a hajába – Pont a 10 lányt néztem, mutassátok, melyikkel volt gond – mutatott a gép felé.
- Ő az! – ment oda Joe a géphez és kinagyította a képemet.
- Fene! Pedig nagyon szép lány…Majd én megpuhítom – vigyorgott.
- Hajrá! – kezdett el röhögni Kev.
- Kössz a bíztatást tökfej! – majd leült a gép elé. A képemet nézegetve, gondolkozott azon, hogy oldja meg a makacsságom okozta kellemetlenségek elkerülését.
folyt.köv.
вℓαcк_яαvєη_ℓovє |
3.rész
A hírdetés futótűzként terjedt az interneten. Lányok ezrei ültek gép elé jelentkezni. Köztük a 2 legjobb barátnőm is, Rose és Jasmine (dzsezmin). De csak egy jelentkezést adtak be, ami még csak nem is a sajátjuk volt. Közös megegyezés alapján, úgy döntöttek, hogy erre nekem nagyobb szükségem van, mint nekik, mivel már 2 éve nincs senkim, és az angol tanulásba folytom a bánatom…a középfokú nyelvvizsgára készülök.
Eközben én otthon ültem, mit sem sejtve az egészről. Zenét hallgattam, és azon gondolkoztam, mit tudnék ma csinálni…Végül úgy döntöttem, hogy elmegyek fodrászhoz. Míg készülődtem, csörgött a telefonom. Jasmine volt az…
- Hello Lil, hogy vagy? – kérdezte Jes.
- Hy, kösz megvagyok…Mit szeretnél? – kérdeztem.
- Csak azt szeretném kérdezni, hogy ráérsz-e délután? – érdeklődött.
- Attól függ mire kell ráérnem…
- Egy kis shoppingolásra! – jelentette ki nagy vidáman.
- Arra ráérek – mentem bele.
- Akkor hánykor?
- Most még fodrászhoz megyek, az eltart egy darabig, szóval olyan 4 körül találkozzunk nállatok…Rendben?
- Nekem oké, akkor majd találkozunk. Szia! – köszönt el.
- Szia…- tettem le.
Majd elindultam a fodrászat felé. Befelé még derékig érő világosbarna hajjal mentem. Kifelé már sötétbarna, hátközépig érő, fufrus frizurával jöttem… Szerintem sokkal jobb így. Tetszik! Mondta magamban. Az órámra pillantottam. Fél négyet mutatott, így hát Jes-ék felé vettem az irányt. Csengettem… a 2 barátnőm nyitott ajtót.
- Húúú…aztaaaaa… - ámuldoztak az új frizurámon.
- Na, jó lett? – kérdeztem.
- Tökéletes! – vigyorgott Rose.
- Annál is jobb! – licitálta túl Jes.
- Köszi, akkor indulhatunk vásárolni?
- Jaaa! Persze! – eszméltek fel.
Betértünk a kedvenc boltunkba és mint jellemző ránk, hárman három felé mentünk. Én a felsőkhöz, Jes a cipőkhöz, Rose pedig a nadrágokhoz. Majd cseréltünk. 2 órán keresztül próbálgattunk. Rose vett egy cipőt, Jes pedig egy táskát. Én sok kínlódás után (mivel alacsony vagyok, nehéz olyat találni ami méretben megfelel és tetszik is) vettem egy sötét szürke, koptatott csőszárú farmert, egy magasított szárú tornacipőt, és egy piros ujjatlan felsőt, amihez van otthon pár piros kiegészítőm…így hát elégedetten sétáltam ki az üzletből.
Közben Jonaséknál másnap reggel:
A fiúk a gép előtt ültek és a jelentkezőket nézegették.
- Nick, aki 70 kiló fölött van, azt ugye törlöd? – fetrengett Joe a röhögéstől, pár rajongó láttán.
- Ez ugye költői kérdés volt? – nézett rá sötéten Nick.
- Ja, az…Ugye Joe? – nézett Kev összeszűkűlt szemekkel öccsére.
- Persze – mászott vissza a székre.
- Vannak itt elég szép lányok is – mondta Kev.
- Az biztos! – nézte Nick a képeket, közben már ki is nézett magának pár lányt.
- Te most mit írsz? – kérdezte Joe Nicktől, amint látta, hogy szorgalmasan körmöl.
- Neveket… - motyogta oda.
- Jó, arra én is rájöttem, de kiknek a nevét?
- Azokét akiket feltétlenül le kell selejtezni, mint pl: aki messze lakik, vagy aki nehezebb nállam…vagy a rövid hajúakat…azokat nem bírom… - magyarázta Joe-nak.
- De hát ez nem ér! Nekünk kell majd selejtezni! – csatlakozott a beszélgetéshez Kevin.
- Tudom, csak, hogy legyen valami elképzelésetek… - vigyorgott Nick.
- Na jól van, akkor majd minket utálnak – vágta be a sértődős fejet Nick.
- Még az lenne a furcsa, ha én güriznék és hallgatnám az átlagon aluli rajongók sipákolását.
- Jó ezt zárjuk le! Majd mi elviseljük a sipákolást, de csak a selejtezőnél. 10 lány juttatunk tovább, de a válogatást már te tartod, ahonnan 5 lány jut tovább.
- Rendben, azt már vállalom! – örült meg Nick.
Eljött a selejtező napja.
- Lillyen, kelj fel! Kelj már fel Lil! – rázta a vállam Rose.
- Miért? Még csak 7 óra van! – néztem az órámra.
- Hát, azért…mert…mert… - most jutott eszébe, hogy nem beszélte meg Jasmine-nel, hogy mit adnak be nekem.
- Szóval? – türelmetlenkedtem.
- Szóvaaaaaaaaal – nem volt jobb ötlete az igazságnál – de ne haragudj meg! Szóval, beneveztünk téged egy társkeresőre! – összeszorított szemmel várta a reakciómat.
- Micsoda? – pattantam ki az ágyból.
- Öhm…jól hallottad – hátrált Rose.
- Oké. Nem megyek el. Mondd vissza – váltottam nyugodtabb hangnemre, gondoltam ezzel mindent megoldottam.
- Nem lehet…- hátrált még tovább.
- Ezt, hogy érted? – közeledtem felé.
- Úgy, hogy a jelentkezés nem visszamondható… - a falnál tovább nem tudott hátrálni.
- Rendben, akkor belevágok! – sóhajtottam, Rose arcán mosoly terült szét.
- Akkor lődd be a hajad, vedd fel azt a rucit amit vásároltál és spuri!
- Sietek! – elmentem zuhanyozni, utána kivasaltam a hajam és felöltöztem…egy kis smink és parfüm.
- Hol tartasz? – kopogott Rose a fürdőszoba ajtón.
- Kész is vagyok, mehetünk! – kezdtem örülni ennek az egésznek, hátha találok hozzám valót.
folyt.köv.
вℓαcк_яαvєη_ℓovє |
2.rész
Lillyen vagyok, Los Angeles-ben születtem 15 éve. A 15. születésnapi ajándékom egy Jonas Brothers koncertjegy volt. Aminek hihetetlenül örültem. De mint már meséltem, ez a nap lett eddigi életem legszomorúbb napja. Pedig azt hittem soha nem lenne képes megbántani egy rajongót. De én lettem az az egy ember a sok ezerből. Csak arra a beszélgetésre tudtam gondolni, ami azon az estén történt...
- Lillyen, kislányom egyél végre valamit! - kérlelt anya.
- Most nem vagyok éhes... - mondtam szomorúan.
- Már három napja ezt hajtogatod - lépett az ágyam mellé és megsimogatta a fejem búbját.
- Tudom, de akkor sincs kedvem enni! - hangzott a válaszom.
- Rendben... - majd kiviharzott a szobából.
Eltelt még pár nap...egyik reggel a házi orvosom lépett be a szobámba, nyomában a szüleimmel.
- Jó reggel kisasszony! Hogy vagyunk? - intézte hozzám a szavait a doktor.
- Jó napot! Teljesen jól vagyok! - és egy halvány mosolyt erőltettem az arcomra.
- Doktor úr, Lillyen már egy hete alig eszik, és nagyon sápadt! - hallottam anya aggódó hangját.
- Akkor most megvizsgálom - közeledett felém, és mivel nem tehettem mást, hagytam, hogy végezze a dolgát. Vizsgálás közben feltett pár kérdést. Miután végzett, összepakolt, majd ezt mondta:
- Nincs fizikai baja Lillyen-nek, sokkal inkább lelki problémái vannak, mégpedig kezdetleges depressziója van. De ezt még könnyen lehet kezelni. Az a lényeg, hogy most ne érje semmi rossz, de ha nem figyelnek, akkor egykönnyen súlyos depresszióba csaphat át - közölte.
- Rendben, értjük! - mondta apa.
- Akkor én most mennék is - indult el.
- Kikísérem! - követte apa.
- Lil, jól vagy? - kérdezte anya, és úgy nézett rám, mint egy halálos betegre.
- Semmi bajom anya! Hányszor mondjam el? - háborodtam fel.
Közben Jonas-éknál még a koncert napján.
- Hát te miért vágsz ilyen fura fejet? - kérdezte Kev.
- Semmiért! - vágta le magát Nick az öltözőben lévő egyik fotelbe.
- Valami csak van... - nézett Nick ingerült arcára.
- Nincs semmi, hagyj már! - nézett el a másik irányba.
- Nick...Nick! Hallod? NICK?...Figyelj már! - noszogatta Joe.
- Mi van már? - zökkent ki a gondolat menetéből.
- Beadtad már az inzulinod? - érdeklődött Joe - Olyan sápadt vagy! - nézett rá aggódva.
- Teljesen kiment a fejemből! - kapott észhez - Megyek és beadom! - és már ott sem volt.
4-5 óra elteltével már minden Jonas az ágyában volt és mélyen aludt.
2 évvel később.
A három fiú épp reggelizett és a szerelmi életüket vitatták meg...
- Miért ilyen nehéz megtartani egy lányt magunk mellett? - morfondírozott Joe.
- Talán azért, mert nem is a megfelelőt akarjuk magunk mellett tartani - nevetett a kérdésen Nick.
- De vicces vagy! - hunyorított rá Joe - Inkább zabálj! Öcsi! - nézett gonoszan, mivel tudta, hogy Nick nem szereti ha így hívják.
- Mondtam már, hogy ne öcsizz! Már 19 éves vagyok! - nézett büszke fejjel Joe-ra.
- És? Én meg 21! - nyújtotta ki a nyelvét Mr. Danger.
- Ne dumáljon a két pisis! - röhögött Kevin.
- Meg a vén szatyor se, aki már két éve házas! - szólt vissza Joe.
- Na igen, szóval...térjünk vissza a csajokra - terelt Kev.
- Bizony, kellene már egy - motyogta maga elé Nick elgondolkodva.
- Megszólalt a Casanova! - vigyorgott Joe.
- Tehetek én arról, hogy ennyire rám vannak kattanva a csajok? - nézett ártatlanul.
- Nem, de nem kell mindegyikkel összeszűrni a levet - nézett komolyan Kev.
- Majd visszafogom magam, de akkor is kell végre valaki, de nem 1-2 hétre. Nekem most több kell! - bámult maga elé.
- Van egy ötletem! - kiáltott fel Kevin, jól ráijesztve a többiekre - Akarod hallani? - Nick-hez intézte a szavait.
- Van más választásom? - nézett kérdőn.
- Nincs! - röhögött - Szóval, arra gondoltam, hogy feladhatnál egy hirdetést, hogy barátnőt keresel - az ötlet után villantott egy mosolyt.
- Nem meredek ez egy kicsit? - nézett bambán a bátyjára.
- Csak gondolj bele, a legjobbak közül választhatsz! - unszolta Joe.
- Egyre jobban tetszik az ötlet! - mosolygot a két bátyjára.
Mind hárman egy számítógép elé ültek, és a hirdetés megfogalmazásával fáradoztak.
Nick Jonas keresi a nagy Ő-t!
Nick Jonas számára keresünk egy megfelelő társat!
Ha már elmúltál 16 de még nem vagy 20, akkor jelentkezz a megadott e-mail címen!
Jelentkezést csak fotóval, mellékelt névvel és korral fogadunk el!
Jelentkezni Péntek estig lehet! (most csütörtök reggel van)
A jelentkezést nem lehet visszamondani!
Az első selejtező egy hét múlva lesz!
További szép napot!
folyt.köv.
вℓαcк_яαvєη_ℓovє
|
1.rész
....Got the news today
Doctors said i had to stay
A little bit longer and I'll be fine
When i thought it'd all be done
When I thought it'd all been said
A little bit longer and I'll be fine.
But you don't know what you got 'til it's gone
And you don't know what it's like to feel so low
And everytime you smile you laugh you glow
You don't even know, know, know.
You don't even know
All this time goes by
Still no reason why
A little bit longer and I'll be fine.
Waitin' on a cure
But none of them are sure
A little bit longer and I'll be fine
But you don't know what you got 'til it's gone
You don't know what its like to feel so low.
And everytime you smile you laugh you glow
You don't even know, know, know.
You don't even know, know, know.
You don't even know, no
And you don't know what you got 'til it's gone.
Don't know what it's like to feel so low, yeah!
And everytime you smile you laugh you glow,
You don't even know! yeah! woah!
So I'll wait 'til kingdom come.
All the highs and lows are gone.
A little bit longer and I'll be fine.
I'll be...fine.............
Majd elhalkult a zene. A három fiú egy helyre gyűlt össze a színpadon.
- Let us thank you for having been here! / Köszönjük, hogy itt voltatok! - kiáltották a Jonas testvérek.
- We meet on the next tour! / Találkozunk a következő turnén! - harsogta Kevin.
- Hello everyone! / Sziasztok! - köszöntek el, aztán elsötétedett minden, a fiúk pedg már nem voltak sehol.
Én viszont már azon fáradoztam, hogy utat törjek magamnak a rajongó társaim között a kijárta felé. Mikor kijutottam, eszeveszett rohanásba kezdtem, hogy megkerüljem az arénát és a hátsó ajtóhoz jussak. Esett az eső...de szinte meg sem éreztem. Izgultam...vajon ott találom a kedvenc Jonas-omat?
Sötét volt...de ahogy egyre közelebb jutottam, annál többet láttam egy kis utcai lámpának hála...már majdnem ott voltam...láttam...Ő állt ott...azt hittem kiugrik a szívem a helyéről...Ő volt...és egyedül...a falnak támaszkodva nézte a tőle 2 méterre lévő sötét tavacskát, amit az eső hozott létre a beton mélyedésében...nagy zajt csaptam...észrevett.
- You, what are you doing here? / Te, hogy kerülsz ide? - kérdezte, amiből nem sokat értettem a kicsit sem halk utca zajban...és még az is rá tett, hogy nemrég kezdtem el az angol nyelv tanulását...így hát ott álltam szótlanul... - What do you want? / Mit akarsz? - hallottam a hangján, hogy türelmetlen - Speak already! / Szólalj már meg! - kiabált rám, amitől rögtön összeszorult a szívem és könnyek gyűltek a szemembe. De összeszedtem magam és összeraktam egy mondatot.
- I am not on top in English. / Nem nagyon tudok angolul - próbálkoztam.
- Why are you yet here then? / Akkor miért vagy még itt? - kérdezte, amiből már értettem pár szót - You hear me? / Hallod? - kiabált ingerülten, amitől menthetetlenül elkezdtem zokogni - Say it! / Mond! - már minden szavát értettem a beálló csöndben, amit csak ő tört meg - Why? / Miért? - kiabált tovább türelmét vesztve.
Ott álltam az esőben...és csak néztem Őt...már mindenem átázott, de nem tágítottam, Ő viszont hátat fordított és a kilincsre tette a kezét...tudtam nem lesz több alkalmam erre...
- Because...I Love You! - kiáltottam zokogva, elfúló hangon.
Megállt, lecsúszott a keze a kilincsről, pár másodpercig csak állt...aztán hátra nézett a válla fölött, egyenesen a szemembe, de épp csak egy pillanatra, majd folytatta a megkezdett mozdulatsorát, lenyomta a kilincset és...elment.
Még ott álltam egy darabig. Ez volt az első és (nagyon remélem, hogy) egyben az utolsó találkozásom Nick Jonas-szal.
folyt.köv.
вℓαcк_яαvєη_ℓovє
|
[73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
