[208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
Te szent gatya!!!!
Remélem csak eltévesztette Ash a lyukat!!!Joe nem tűnhetett el!Lécci siess a kövövel!!!Pls!!!
Mouse_
|
Dodó! :)
Hát lehet nem tudom de nekem kétszer jeleníti meg a hatos fejezetet S:S de szerintem kétszer van felrakva mert az előzőhöz is komiztam és.. na mindegy :) de remélem hamar jön a kövi rész
puszi :)
|
kérlek folytassátok hamar :)
|
Kedves Bea, nem mi raktuk fel kétszer a részt, de köszi a komit! :)
|
Már nem azért de kétszer eflraktátok ugyan azt a részt :S
|
jesszusom...
Csajok, erre megérte várni!
De most hamarabb a kövit... :$
Azért röhögtem mikor mondta h Joe eltűnt... Bem tudom, úgy bele éltem magam, hogy elröhögtem... Fantasztikus!
HAMAR A KÖVIT!!!!!!!!!
2011.04.27 17:48 Dodó „
6. fejezet
Ash másodpercekig döbbenten nézte a helyet ahol Joe eltűnt a szeme elől,majd gyorsan odarohant.
-
Joe! –kiáltotta, mire elhaló nyögést kapott válaszul.
-
Ne ordíts! Minden rendben. –szólt vissza a fiú, és Ash csak ekkor vette észre a hatalmas gödröt a lába mellett,
-
Kevesebbet kellett volna enned vacsira. –kiáltott le Joenak.
-
Vicces vagy. –morgolódott a fiú. –Sokat esett tegnap, sőt egész héten és …
-
Te most magyarázkodsz?! –nevetett Ashley. –Na gyere, segítek kimászni.
-
Kösz. – nyöszörgött Joe, és megfogta Ash kezét. A lány erősen húzta, de megcsúszott egy halom ázott falevélen, és bezuhant a gödörbe, egyenesen Joe-ra.
A fiú a mellkasán fekvő lányt nézte.
A rengeteg barna haj eltakarta az arcát, de az egész fejét levelek és fűszálak fedték. Ash pirulva fordította el arcát, és csak akkor vette észre, hogy még mindig szorítja Joe kezét, mikor a fiú összekulcsolt kezükkel simította ki a hajat a szeméből és rámosolygott. Azzal a kisfiús mosollyal amitől gyorsabban kezdett el verni a szíve. A lány hirtelen észbekapott, és gyorsan összeszedve magát leszállt a fiúról.
- Hú, hát ez meredek volt. –lihegte Ash, majd kiszedett még néhány avardarabot összekócolt fürtjei közül.
- Ash vagy egy kis probléma! –sziszegte a fájdalomtól összeszorított fogakkal Joe, miközben próbált lábra állni. A fájdalomtól azonban folyton visszahuppant a vizes földre.
- Azt hiszem kiment a bokám! –suttogta fájdalmasan. Ash kétségbeesve nézett rá percekig, majd mikor észbe kapott Joe felé nyújtotta a kezét. – Gyere nagyfiú! – mosolygott, és Joe karját a vállára fektette, majd a derekánál fogva felállította.
- Én nem fogok tudni kimászni. – közölte higgadtan a fiú.
- Igen azt én is látom, csak gondoltam addig sem ülsz a hideg földön. Még a végén felfázol. –ezen szavak hallatán Joe elmosolyodott, és egy új számára imponáló tulajdonságot fedezett fel Ashben a gondoskodást, ami nagyon jól esett neki.
- Támaszkodj neki a falnak, én megpróbálok kimászni, és segítséget hívni. –mondta határozottan a lány, és nagy lendületet véve felugrott, és így pont elérte a gödör peremét. Felhúzódzkodott, de a föld túl nedves volt, és megcsúszott rajta lila tornacipője. Joe félve kiáltott utána, de Ashnek sikerült megpihentetnie a lábát egy kiálló szikladarabban, és egy újabb lendületet véve sikerült kikászálódnia az üregből.
- Pár perc és jövök! Kitartás! –kiáltotta le a fiúnak.
- Én megleszek, de vigyázz magadra!
A lány e szavak után az erdő felé vette az irányt, és sprintelni kezdett a sűrű bozótosok között. Annyira pánikba esett, hogy egy percig azt sem tudta merre van arccal, de egy pillanatnyi pihenő után összeszedte gondolatait, és tovább futott. Hirtelen megpillantotta a beszűrődő napfényt, a sűrűn nőtt fák között, s már tudta nem messze van a cél.
Nagy lendülettel robbant ki a tisztásra, ahol már szinte idilli volt a hangulat. Denise és Tay főztek, Jen épp Frankievel focizott, Nick pedig id. Kevinnel diskurált a tábortűz helyes formájáról.
Ash azonnal a fiúkhoz rohant, és a nagy lihegés közepette mutogatással próbálta elmondani a történteket.
-
Joe… gödör… boka…- hadarta.
-
Nyugi Ash! Nagy levegő! Most mondd érthetően! –nyugtatta Jen.
-
Joe beesett egy gödörbe, és kiment a bokája ezért nem tud kimászni!
-
Jesszus! –hüledezett Tay.
-
Sietnünk kell, mindjárt itt a vihar! –közölte id. Kevin.
-
Gyerünk Ash, mutasd az utat! – kiáltotta Nick, majd négyen egymás után eltűntek az erdőben.
Ash futott elől, szorosan a nyomában Nick, mögöttük pedig a két lány Tay és Jen. Ash nagyon kifáradt, hiszen ő kétszer annyit futott mint a többiek, így a gödör előtt pár méterrel megállt hogy kifújja magát, de ujjával a gödör felé mutatva jelezte merre tovább. Mikor a többiek a peremhez értek nagyon elcsodálkoztak, és egy szó nélkül nagy szemeket meresztettek a lányra.
-
Egész biztos ez volt az? –kérdezte hitetlenkedve Nick.
-
Igen biztos! Miért?
-
Ash ez a lyuk üres! Joe eltűnt!
Folyt. Köv.
|
Sziasztok
woww ez is nagyon jó eltt. Joe eltűnt?? rem nem.. na vároma folytatást puszika
|
6. fejezet
Ash másodpercekig döbbenten nézte a helyet ahol Joe eltűnt a szeme elől,majd gyorsan odarohant.
-
Joe! –kiáltotta, mire elhaló nyögést kapott válaszul.
-
Ne ordíts! Minden rendben. –szólt vissza a fiú, és Ash csak ekkor vette észre a hatalmas gödröt a lába mellett,
-
Kevesebbet kellett volna enned vacsira. –kiáltott le Joenak.
-
Vicces vagy. –morgolódott a fiú. –Sokat esett tegnap, sőt egész héten és …
-
Te most magyarázkodsz?! –nevetett Ashley. –Na gyere, segítek kimászni.
-
Kösz. – nyöszörgött Joe, és megfogta Ash kezét. A lány erősen húzta, de megcsúszott egy halom ázott falevélen, és bezuhant a gödörbe, egyenesen Joe-ra.
A fiú a mellkasán fekvő lányt nézte.
A rengeteg barna haj eltakarta az arcát, de az egész fejét levelek és fűszálak fedték. Ash pirulva fordította el arcát, és csak akkor vette észre, hogy még mindig szorítja Joe kezét, mikor a fiú összekulcsolt kezükkel simította ki a hajat a szeméből és rámosolygott. Azzal a kisfiús mosollyal amitől gyorsabban kezdett el verni a szíve. A lány hirtelen észbekapott, és gyorsan összeszedve magát leszállt a fiúról.
- Hú, hát ez meredek volt. –lihegte Ash, majd kiszedett még néhány avardarabot összekócolt fürtjei közül.
- Ash vagy egy kis probléma! –sziszegte a fájdalomtól összeszorított fogakkal Joe, miközben próbált lábra állni. A fájdalomtól azonban folyton visszahuppant a vizes földre.
- Azt hiszem kiment a bokám! –suttogta fájdalmasan. Ash kétségbeesve nézett rá percekig, majd mikor észbe kapott Joe felé nyújtotta a kezét. – Gyere nagyfiú! – mosolygott, és Joe karját a vállára fektette, majd a derekánál fogva felállította.
- Én nem fogok tudni kimászni. – közölte higgadtan a fiú.
- Igen azt én is látom, csak gondoltam addig sem ülsz a hideg földön. Még a végén felfázol. –ezen szavak hallatán Joe elmosolyodott, és egy új számára imponáló tulajdonságot fedezett fel Ashben a gondoskodást, ami nagyon jól esett neki.
- Támaszkodj neki a falnak, én megpróbálok kimászni, és segítséget hívni. –mondta határozottan a lány, és nagy lendületet véve felugrott, és így pont elérte a gödör peremét. Felhúzódzkodott, de a föld túl nedves volt, és megcsúszott rajta lila tornacipője. Joe félve kiáltott utána, de Ashnek sikerült megpihentetnie a lábát egy kiálló szikladarabban, és egy újabb lendületet véve sikerült kikászálódnia az üregből.
- Pár perc és jövök! Kitartás! –kiáltotta le a fiúnak.
- Én megleszek, de vigyázz magadra!
A lány e szavak után az erdő felé vette az irányt, és sprintelni kezdett a sűrű bozótosok között. Annyira pánikba esett, hogy egy percig azt sem tudta merre van arccal, de egy pillanatnyi pihenő után összeszedte gondolatait, és tovább futott. Hirtelen megpillantotta a beszűrődő napfényt, a sűrűn nőtt fák között, s már tudta nem messze van a cél.
Nagy lendülettel robbant ki a tisztásra, ahol már szinte idilli volt a hangulat. Denise és Tay főztek, Jen épp Frankievel focizott, Nick pedig id. Kevinnel diskurált a tábortűz helyes formájáról.
Ash azonnal a fiúkhoz rohant, és a nagy lihegés közepette mutogatással próbálta elmondani a történteket.
-
Joe… gödör… boka…- hadarta.
-
Nyugi Ash! Nagy levegő! Most mondd érthetően! –nyugtatta Jen.
-
Joe beesett egy gödörbe, és kiment a bokája ezért nem tud kimászni!
-
Jesszus! –hüledezett Tay.
-
Sietnünk kell, mindjárt itt a vihar! –közölte id. Kevin.
-
Gyerünk Ash, mutasd az utat! – kiáltotta Nick, majd négyen egymás után eltűntek az erdőben.
Ash futott elől, szorosan a nyomában Nick, mögöttük pedig a két lány Tay és Jen. Ash nagyon kifáradt, hiszen ő kétszer annyit futott mint a többiek, így a gödör előtt pár méterrel megállt hogy kifújja magát, de ujjával a gödör felé mutatva jelezte merre tovább. Mikor a többiek a peremhez értek nagyon elcsodálkoztak, és egy szó nélkül nagy szemeket meresztettek a lányra.
-
Egész biztos ez volt az? –kérdezte hitetlenkedve Nick.
-
Igen biztos! Miért?
-
Ash ez a lyuk üres! Joe eltűnt!
Folyt. Köv.
|
Wáó-Úristen,ez nagyon izgalmas. Elképzelésem sincs hogy mit terveztek a folytatásban.:)
|
gyorsan kövit!!ez nagyon király lett!
|
OMG! Ez nagyon jó lett! Remélem Joe-nak nem esik semmi baja! Siessetek a kövivel, nagyon várom!
|
Ez nagyon nagy lett (mint mindig)!!! Szerintem semmi baja... Megérzés valamiért... Jót nevettem... De azért remélem jó megérzés! Hamar a kövit^^!!
|
oh my got!!!!ugyen nem esik baja Joenak??????Lécci hamar kövit!!!
|
Jézusom...
mindig történik valami rossz
amúgy jó volt ez az álom... nem gondoltam rá
csak így tovább! várom a folytatást :)
|
Áhh nagyon jó lettt *.* vvégre Joe és Ash. :D remélem nemsokára összejönnek
és ez nagy fodult volt h csak álmodta a smacizást Ash.
és minnél hamarabb kövit légyszii de jó sokat *.*
|
Elsőőő komi!!! Megint nagyon nagyon jó lett, már alig várom a folytatást! Mindenki írjon komit pls.! :D
|
- Induljunk srácok, még 4 előtt be kéne fejeznünk a túrát, mert vihar várható. –vette ki a csomagtartóból Danise a picknick kosarat.
Neki is vágtak az útnak. Id. Kevin volt a túravezető, mögötte Danise vitte a kosarat. Aztán Franki kezében a PSP-jével, mellette Jen aki a kondért vitte, utána Joe, Nick és Tay akik hátizsákokkal, zacskókkal, és pokrócokkal voltak megpakolva. És mögöttük, szótlanul, kissé lemaradva baktatott Ash, miközben kezével a szúnyogokat próbálta elhessegetni.
Miután megérkeztek a rétre id. Kevin kiosztotta a feladatokat.
- Tay, Jen, ti segítsetek elkészíteni az ételt Danise-nek! Nick, Frankie, ti velem jöttök, hozunk vizet a patakból. Ashley és Joseph ti menjetek el rőzsét és ágakat gyűjteni a tűzhöz! Rajta! –tapsolt kettőt a férfi, majd a patak felé vette az irányt.
Jen felkapta a fejét, mikor meghallotta a fagyűjtő páros nevét.
Ash értetlenül állt a dolog előtt, nem értette hogy miért pont rá esett a választás, de végül követte Joe-t az erdőbe.
Hosszasan, ballagtak szó nélkül egymás mellett, majd Joe megtorpant:
- Kérdezhetek valamit Ash?
- Igen. –válaszolta kurtán a lány.
- Te utálsz engem? –sütötte le szemét a fiú.
- Nem dehogy ezt honnan veszed? –döbbent meg a lány, majd arra gondolt ha tudná hogy valójában mit érez iránta nem kérdezne ilyen butaságokat.
- Hát csak olyan furán viselkedtél. De most megnyugtattál! –válaszolta a fiú, majd egy határozott lépést tett előre, mikor hirtelen beszakadt alatta a talaj…
Folyt.köv.
|
5. fejezet
- Én őrülten szerelmes vagyok beléd Taylor Adams! –mondta ki fájdalmasan Joe, majd két kezével megfogta a lány arcát, magához húzta, és szenvedélyesen megcsókolta.
-Neeee!!!! –lihegte kétségbeesve Ash, majd megtörölte verejtéktől gyöngyöző homlokát, és kikecmergett az ágyból. Az íróasztalához csoszogott, és nagyot kortyolt az odakészített pohár vízből. Miután kissé magához tért, a telefonja után nyúlt. Eleinte csak az időt akarta megnézni épp 3:25 volt, majd miután meglátta a rengeteg hívást, és a három sms-t meglepődött. 1. Jen: Hová tűntél? Hívj fel! 20:45
2. Tay: Haza mentél? Hívj amint tudsz! 21:00
3. Szólhattál volna, hogy lelépsz! Még jó, hogy id. Kevin látott. Sajnálatod, hogy elmentél! Oltári buli volt! Holnap átmegyek! Puszi! 0:02
Ash a késői időpontra tekintettel úgy döntött, hogy inkább reggel hívja fel barátnőit. Kiment a fürdőszobájába, és hideg víz alá tartotta arcát. A tükörbe pillantva meglátta, fáradságtól elnyűtt, és a párnától összegyűrődött arcát, és magában eldöntötte, hogy egy fiú sem ér annyit, hogy rémálmok gyötörjék. Miután érezte, hogy újra eltölti a fáradság visszafeküdt a franciaágyába. Eleinte forgolódott, majd a plafont bámulva révedt a semmibe. Az álmában látott kép olyan szinte beleégett az agyába, hogy már szinte valóságossá vált számára.
Reggel a telefon csörgésére ébredt. Lassan, kóválygó fejjel vánszorgott ki az ágyból, majd rekedt hangon vette fel a telefon:
- Halló?!
- Óóó, örömmel hallom hogy még élsz! –szólt bele irónikusan, és kissé dühösen Jen.
- Neked is jó reggel! Bocsi csak már későn vettem észre az üzenetet, és nem akartalak felébreszteni.
- Ránk hoztad a frászt! De tudom, hogy teheted jóvá! Fél óra múlva ott vagyok érted! Tay-ék meghívtak kirándulni, és picknickezni! Készülődj! –tette le a telefont Jen, mielőtt Ash reagálni tudott volna.
Ash még fáradságtól összeragadt szemmel a szekrényéhez csoszogott, és perceken keresztül tanulmányozta a ruhatárát.
Pont akkor lett kész, mikor meghallotta az utcáról szűrődő hangos dudálást. Az ablakhoz rohant, elhúzta a függönyt, és kiintett a kis zöld autójában ülő Jennek, aki egy szúrós pillantással válaszolt.
- Jen nem kell a kioktatás! –csitította el az épp a száját nyitó lányt, az autóba bepattanó Ash.
- Jó. Akkor elmondanád, hogy miért léptél le egy szó nélkül a party közben?
Ash a majdnem másfél órás út alatt mindent elmesélt barátnőjének, még a rémálmát is.
- Jaj szívem, ennek semmi valóságalapja nincs! Tay imádja Nicket, és Joe csak barátként, testvérként tekint rá.
- Tudom jól, de az álmaimnak nem parancsolhatok, és olyan valóságosnak tűnt! És meg kell mondjam, hogy nagyon rosszul esett. –fejezte be mondandóját a lány, majd a parkolóba befordulva meglátta a már ott parkoló Tayéket.
- Jó reggelt! –ment oda vidáman Jen, majd a mögötte baktató Ash is halkan köszönt.
- A tisztás fent van a dombon, átvágunk az erdőn és már ott is vagyunk. –tekerte össze a motorháztetőn kiterített térképet id. Kevin.
- Induljunk srácok, még 4 előtt be kéne fejeznünk a túrát, mert vihar várható. –vette ki a csomagtartób |
[208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|